„Öröm-Gotha”
„Na, elsők lettetek?”
Kérdezte az Europeade-ról július végén éppen hazaérkezett
kórusvezetőnket férje! „Hát persze!” … vágtuk rá egyszerre jó kórus módjára a
kisbuszból álmosan kikandikálva. Merthogy valóban elsők lettünk…! De erről majd
később!
Europeade-t évtizedek óta rendeznek Európában. Wágenhoffer női kórusunk harmadik alkalommal
volt részese a régi idők hagyományainak újraélesztésében. Idén Gothában,
Németország mesés, keleti részén, Eisenach és Erfurt szomszédságában örvendeztettük
meg hangulatos népdalokkal, mások fergeteges táncokkal e kisváros lakóit és
egymást. Magyarországról még 9, Európa más országaiból 173 különböző
nemzetiségű csoport, összesen 4300 hagyományőrző élhette át 2013. júliusában,
50. alkalommal az összetalálkozás örömét. Ezeken a találkozókon a résztvevők
felélesztik őseik (szerencsére még nem elfeledett) zenéit, táncait, dalait,
viseletét. Napokon át több ezer résztvevő jár-kel, ad műsort a városban gyönyörű,
(valójában szavakkal leírhatatlan) a régmúltat idéző, különlegesebbnél különlegesebb
viseletében. Egy 100-150 évvel ezelőtt létezett mesevilágba csöppenhetünk, ahol
Európa minden szeglete részese a csodának. Én új kórustagként idén éltem át először
azt a különleges érzést, hogy néhány napra egy nagycsalád részeivé váltunk,
amely évről-évre szinte már kötelezően összeruccan egy újabb találkozóra. A
mozgalom erejét az egymásnak örülés adja. Már most mindenki az újratalálkozás
lehetőségét tervezgeti. 2014 Lengyelország. Az Europeade-t magamban a
hagyományőrzés olimpiájának neveztem el. (A megnyitó- és záróünnepség mindig
fergeteges, mint az echte olympia alkalmával). Csakhogy ezen az olimpián nincs
ezüst-, vagy bronzérmes, itt mindenki aranyéremmel tér haza. Itt mindenki első.
Első lett szervezésből Gotha, a gyönyörű város,
főpolgármestere Knut Kreuch és vezetése, ami a rendezvény ideje alatt csakis a
résztvevők kényelmét kereste és szolgálta. Elsők lettek pátyolgatásból a gothai
lakosok, akik kedvességükkel, szeretetükkel, segítőkészségükkel elárasztottak bennünket.
Számukra a legfontosabb volt, hogy erre a néhány napra Gotha második
otthonunkká váljon. Ehhez minden polgár kötelességtudóan hozzá is tette a maga
részét. (Valljuk be, van még mit tanulnunk …!) Elsők lettek érdeklődésből a
türelmes nézők is, akik tűző napon állva, ülve tapsoltak lelkesen a fellépőknek.
Elsők lettek érzékenységből Gotha férfiai. Nem találkoztam még ennyi, a Heimat-dalainktól
könnyekig meghatódott meglett férfiemberrel, akikkel beszélgetve felidézhettük a
régi „DDR –idők” szép balatoni emlékeiket. Szememben elsők lettek kitartásból azok
a flamand hagyományőrző idősek, akik 35 fokban, tetőtől talpig fekete,
többréteges bársonyruhában 30 percen át mosolyogva adták elő rendületlenül szeretett
táncaikat. Első lett példamutatásból az a táncos család is amelyben minden
rokonnak megvolt a maga szerepe. Nagypapa ropta karon ülő kis unokájával ,
óvodás és iskolás testvérek pörögtek együtt és a nagymamával, nénike és bácsika
a nagyobb, mozgásában akadályozott nővérkéjükkel táncol és apuka még néhány nagyobb
fiával szolgáltatta mindehhez vidám zenéjüket. És első lett türelemből Karl-Heinz,
a szálláshelyünk gondnoka, akitől nem tudtunk olyat kérni, amire azt mondta
volna, hogy „na neeee”! Pedig bevallhatom, akadt velünk dolga elég … . Elsők
lettek segítőkészségből a végtelenségig kedves villamosvezetők, köztük is elsőként
Sigfried, a „mindigmosolygós”, surranós,
feketeruhás, aki az éjfélkor induló utolsó járatán minden megállóban kiszállt a
fülkéjéből és személyesen igazította útba hazafelé tartó bizonytalankodó
europeade-sokat. Szállásunk felé villamosozva (mi magyarok) „megajándékoztuk”
Őt és az utasokat kedvenc csolnoki dalainkkal, mire egy gothai utas megkérdezte
a mellette ülőt: „Ezek tudják, hogy mit jelent amit énekelnek?” Mire mi: „Natürlich!” De a Gotha főterén árusító magyar lángossütőfiú
is első lett leleményességből. Az ő
standja előtt kígyózott a nosztalgikus nassolni vágyók leghosszabb sora,
lekörözve az oltári fincsi, faszénen egészben sütött sonkát.
És nem utolsó sorban - a kezdő kérdésre válaszolva - igen, mi
is elsők lettünk. Hiszen nem érhetett volna minket nagyobb megtiszteltetés,
mint hogy az ökumenikus istentiszteleten a templomi zenekar kíséretével kórusunk
adhatta elő az első éneket, a gyönyörű „Mit frohem Herzen”-t , a kórusok sorában pedig mi nyithattuk meg első
fellépőként a gothai Europeade főműsorát 2013-ban.
Mayer Mónika
Fotó:Rittlingné Putz Éva
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése