Megyeri Szabolcs:A
tüsszentés országa
A cikket Megyeri Szabolcs kertészmérnök beleegyezésével közöljük
Régen
bezzeg minden más volt, sőt sokkal jobb. Akkoriban nem volt ennyi daganatos
betegség, az ember megevett reggelire két szál zsíros kolbászt, kiment a mezőre
kapálni, és nem kapott se bőrrákot, se koleszterinmérgezést, sőt, azt se
tudták, hogy mi fán terem az allergia. Ilyen és ehhez hasonló kifakadásokat
gyakran hallani, és biztos van némi igazság abban, hogy a modern,
vegyszerekkel, E-számokkal és egyéb káros anyagokkal dúsított élet szerepet
játszhat sok betegség, vagy például az allergiák kialakulásában és
elterjedésében, de ezt a kérdést végső soron meghagynám a (nem brit) tudósoknak.
Az viszont biztos, hogy az én nagynéném már a '80-as években olyan erős
allergiában szenvedett, hogy fűnyírás után egész nap bent kellett maradnia a
csukott ablakok mögött, különben borzalmas tüsszögőroham kapta el. Az
allergizáló növények száma nagy, ám a király közülük egészen biztosan a
parlagfű. Ennek a galád növénynek most van szezonja, mind a virágzást (tehát az
allergizálást), mind pedig a kötelező irtást tekintve. És ha ehhez
hozzátesszük, hogy mi vagyunk Európa parlagfűvel legfertőzöttebb országa,
mindenképp hasznos szóba hozni a témát.
A parlagfű
(Ambrosia artemisiifolia) nem őshonos nálunk, sőt, Európában sem, a
szappanoperákhoz és a sajtburgerhez hasonlóan ez is Észak-Amerikából érkezett.
Feljegyzések szerint Svájcban tűnt fel először 1878-ban, innen aztán
szétterjedt a kontinensen. Magyarországon az 1920-as években bukkant fel Somogy
megyében, és némi tétovázás után, mikor megszokta az itteni klímát, gyorsan
eszkalálódott, először és elsősorban a kereskedelmi útvonalak mentén, hogy
aztán később az egész ország területén megtelepedjen. A parlagfű
népegészségügyi problémát a '70-es évek óta okoz, ekkortól már nem csak invazív
gyomként, hanem egészségre káros növényként tartjuk számon, mely egyébként
Magyarország legelterjedtebb gyomnövénye.
A parlagfű
nem szereti az erdőket, és a karbantartott gyepes részekre sem hatol be,
ellenben hamar megjelenik a beszántott, a parlagon hagyott, gondozatlan
területeken, és például a városi építkezéseken, ahol a talaj felső rétegét
eltávolították. Gyakran előfordul utak, vasúti sínek mentén, vagy ápolatlan,
magára hagyott kertekben. Ezért például a használatlan területek erdősítése,
vagy a kaszálók, legelők megtartása is jó védekezés, mert az őshonos növények -
igaz évek alatt - kiszorítják a betolakodót, az erdő pedig szintén nem
megfelelő életterület a parlagfűnek. Szintén nagy arányban található meg
napraforgótáblákban (akár fertőzött vetőmaggal is indulhat a terjedése),
gabonatarlókon, de tulajdonképpen valamennyi szántóföldi kultúrában
előfordulhat.
A növény
fejlődési szakaszaihoz illeszkedően a kötelező védekező gyommentesítés ideje
tavasztól június utolsó napjáig tart (a virágzás megindulásáig), ezután a
fertőzött területek tulajdonosai bírságra és egyéb kiadásokra (például a
kényszerkaszálás költségének kiszámlázására) számíthatnak, így hétfő óta akinek
vaj, illetve parlagfű van a fején, az jobb, ha villámgyorsan intézkedik.
Jó azt
is tudni, hogy ha az illetékesek észlelik, hogy egy területen parlagfű van,
akkor a tulajdonos értesítése nélkül kaszáltatnak, és ennek az árát - a
büntetéssel együtt - kíméletlenül behajtják, valamint például az a védekezés,
hogy hónapok óta arra sem jártam nem válik be, mert minden esetben a tulajdonos
felelőssége és kötelessége a parlagfű-fertőzés felderítése és megszüntetése.
(Törvényi háttér: ITT és ITT, utóbbinál az 50.§-ban.) A parlagfű irtásának több
módja van. A talajhoz közeli kaszálás csak ideig-óráig működik, pontosabban
addig, míg az alsó oldalhajtások ki nem fejlődnek, ezután a kaszálás már nem
hatékony. A növény kihúzása már biztosabb módszer, kisebb területeken
eredményes lehet a répa módjára gyökerestül kirángatós eljárás. Természetesen
vegyszeres irtás is szóba jöhet, főleg nagyobb léptékű fertőzés esetén, ehhez
megvannak a bevált szerek, melyek széleskörűen hozzáférhetőek. A megelőzés fő módszere a dús, gondozott
vegetáció létesítése a veszélyeztetett területen, ehhez elég gyepesíteni, de
bármilyen honos flóra megteszi, a parlagfű nem marad meg ilyen körülmények
között.
Mivel a honi szemléletre jellemző némi
nemtörődömség, az állam szigorú szankciókkal igyekszik a földtulajdonosokat az
irtásra ösztönözni, ha ezt esetleg tüsszögő felebarátaink miatt még nem tennék
meg. Az 2008. évi XLVI. Törvény 17. § (4) bekezdése kimondja: "A
földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű
virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt követően ezt az állapotot a
vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani." Az ellenőrzést a
vegetációs időszak befejezéséig külterületen a földhivatalok, belterületen a
helyi önkormányzat jegyzője és a megyei kormányhivatalok növény- és
talajvédelmi igazgatóságai végzik, így elméletileg nehéz megúszni az irtás
elmulasztását. A gyakorlat azonban azt mutatja - tekintettel a nagyarányú
fertőzésre - hogy a hivatalos szerveknek nincs kapacitásuk a teljeskörű
ellenőrzésre, ezért a lakosság is beszállhat a felderítésbe. A polgárok a
bejelentést a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesületnél tehetik meg, pontos
címmel, földrajzi koordinátákkal és lehetőleg fotókkal kiegészítve. A
bejelentés kockázatmentes, mivel azt az Egyesület a saját nevében továbbítja az
illetékeseknek. A növényvédelmi bírság
mértéke a védekezési kötelezettség elmulasztása esetén - a parlagfűvel
fertőzött terület nagyságától függően - 15 000 Ft-tól 5 000 000 Ft-ig
terjedhet, ami már jelentős motiváció lehet a gondatlan tulajdonosoknak.
