Déryné program: Hobo

 

A Déryné program egy országos kultúrmisszió, melynek keretében a vidéki kultúrházakba is eljuthatnak ismert és kedvelt előadók, színházi produkciók, alkotó közösségek. Mi abban a kiváltságban részesülhettünk február 22-én, hogy Hobo, vagyis Földes László jött el hozzánk Ady-estjével.

Ő maga így ír az előadás koncepciójáról:

„Mára lassan az elviselhetetlenségig jutott hazánkban a gyűlölködés, amit a média és a politika kézenfogva gerjeszt. Ez engem nagyon zavar! Korábbi előadóestjeimen, lemezeimen reagáltam már a saját koromra, mindig az ember helyét és felelősségét boncolgattam. Mindig válaszokat keresek – ezúttal Adyn keresztül teszem ezt, vannak ugyanis olyan Ady-versek és -publicisztikák, amelyeket mintha ma írt volna. Nem Ady-körképet szeretnék azonban adni! Azokat a verseket és szövegeket mondom el, amelyekben megmutatkozik az útja végéhez közeledő férfi nem lankadó felelősségű, harcos, ostorozó hazaszeretete Európa közepén, viszonya a múlthoz, a történelemhez, sorstársaihoz, a Nyugathoz, valamint hálás emlékezése elmúlt szerelmekre, álmokra és reményekre…”

 

Szerencsésnek tudhatja magát, aki eljött, mert ilyen átütő, magával ragadó művészt ritkán láthatunk ennyire közelről. Rögtön az elején lejött a színpadról és közvetlenül a nézőkhöz beszélt Adyt megidézve. Bár a prózai szöveg (Poéta és publicum), mely a megosztottságról, irigységről, gyűlölködésről és az ennek való ellenállásról szólt (többek között) már több, mint 100 éves, mégis tisztán áthallatszott a mai vonatkozása is.

A színpadra visszatérve ismert és kevéssé közismert Ady-versek következtek hol szóban, hol dalban. Hallhattuk a legismertebb szerelmes verseket (Őrizem a szemed, Héjanász az avaron), magyarságról szóló költeményeket (Én nem vagyok magyar? Intés az őrzőkhöz), a kortársak támadására reflektáló öntudatos verseket (A muszáj Herkules, Szétverek majd köztetek).

A közönség hálás volt, többször is visszatapsolta a művészt. Hobo erre nagyon kedvesen reagált, elmondta, hogy nincsen jól, egy igen súlyos betegség után lábadozik, de nagyon szereti azt, amit csinál és az ilyen kis falukban, a hétköznapi emberek között érzi azt, hogy így kell, így érdemes.

Igen, mi is éreztük, hogy kevés a levegője, bizonytalan a mozgása. Valahogy az énekek alatt ez mind eltűnt, borzongtóan jellegzetes basszusa egyáltalán nem tükrözte 77 évét, megállt az idő, ajándékot kaptunk ezzel az esttel.

A Lakiteleki Népfőiskolán jártunk

Nagyszabású  programsorozatot indított a Nemzeti Művelődési Intézet Közösségépítő kultúránk elnevezéssel. Az amatőr művészeti csoportok, civil közösségek, településvezetők, önkormányzati munkatársak, kulturális intézményvezetők és munkatársaik számára szervezett program keretében a résztvevők színházi előadásokat tekintenek meg, bejárják a lakiteleki Hungarikum Ligetet, valamint megtekintik a Nemzeti Művelődési Intézet új székházát. A július 23. és augusztus 5-e között megvalósuló programsorozat élményeiben naponta 800-860, előadásonként 430-450, a közösségépítő munka iránt elkötelezett szakember és érdeklődő osztozhat. A két hét alatt az ország 240 településéről közel 12 000 fő vesz részt a programon.

Csolnokról hárman (Bienerné Varga Hajnalka, Szilágyiné Nágel Zsuzsanna és Szilágyi Szófia) vettünk részt a Lakiteleki Népfőiskola bejárásán, a Sárisápi Bányász Közösségi Tér és Könyvtár által szervezett úthoz csatlakoztunk 2020. július 29-én.  A kirándulás célja az volt, hogy megismerjük és hírét vigyük a Nemzeti Művelődési Intézet közösségépítő tevékenységének.

Ha a teljes területet nem is tudtuk bejárni -egyrészt azért, mert 30 ha-on terül el, másrészt mert több pontján is építkezés, fejlesztés folyik-, ízelítőt kaphattunk azokból a tevékenységekből, melyeken az odalátogatók részt vehetnek.

A Nemzeti Panteon szobrai

Borkatedrális a Hungarikum Ligetben, ahol tájborokat őriznek, sőt, bortrezor is bérelhető

Vaspatkó Lovarda, egy felszállni készülő madarat formáz az épület. A helyi és környékbeli iskolások ingyen, tantervbe illesztve lovagolhatnak és úszhatnak a komplexumban. 

Nem csak lovaglási és úszási lehetőség várja a sportolni vágyókat, hanem olyan egyedi mozgási forma, mint a footgolf és a teqball.

Kilátás a Zenepavilonra

Jurták, melyek kibérelhetőek (bár kánikulában nem a legkellemesebb szállás)

Mint megtudtuk, a Hotel Club Tisza és Wellness elképesztő színekben pompázó virágai a helyi kertészet melegházából származnak

A Nemzeti Művelődési Intézet (NMI)  egy országos közművelődési szervezet, mely a hazai művelődési házak szakmai munkájához nyújt módszertani segítséget pl. képzésekkel, kutatásokkal, konferenciákkal, szakmai kiadványokkal.  Lakiteleken található a NMI központja, ezen kívül 19 megyei igazgatósággal rendelkezik.

A székház stílusa és díszítése tisztelgés elődeink előtt. A bal oldali homlokzatán Makoldi Sándor Teremtésmítosz műve alapján, jobb oldalán a művész Magyar őstörténet műve nyomán készült sgraffito látható A timpanonján összeolvad a magyarság és a biblia története (szintén Makoldi műve alapján).

Az épületen belül kiállítások, előadások kapnak helyet.

Az épület alapköve, időkapszula, mely nincs elrejtve

Írás a plafonon

Még a függönyök is mesélnek (,,Tündérpalota")

A NMI épületének bejárása után átmentünk Tőserdőre, ahol megebédeltünk (vajon ki tudja, milyen étel az a kapusznyika? Elárulom: káposztás pirog vagy buci). Egy rövid pihenés után Darvasi László: Karády zárkája című darabját tekinthettük meg a Gyulai Várszínház előadásában. 

Karády Katalin szerepében Bartha Boróka színművésznő

Az egész napos kirándulást nem csak az igazán színes programok miatt élveztük, hanem mert együtt utazhattunk régi és új sárisápi ismerőseinkkel. Reméljük, lesz még alkalmunk közös programokra, köszönjük a meghívást!

Diáktanya

Bolhapiac

Könyvek és olvasók

,,Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek... s egy szellemi: a könyvtárnok."

Toldy Ferenc

A frissen beszerzett, olvasásra ajánlott könyvek polca

Fájóan közhelyes megállapítás, de nagyon is igaz: borzasztóan keveset olvasunk. Mert nincs időnk rá, sokba kerülnek a könyvek, nem tudjuk, milyen friss könyvek gazdagítják a palettát - sokféle az indok. Az időhiányon sajnos nem tudunk segíteni, de a másik két gondra nagyon egyszerű a válasz: menjünk könyvtárba!

Csolnok abban a szerencsés helyzetben van, hogy könyvtára jól ellátott, az állomány folyamatosan frissül. Nem önerőből vásárol az intézményünk, a  szerződéskötés, könyvbeszerzés, beleltározás és a pénzforgalom a tatabányai József Attila Megyei és Városi Könyvtár Megyei Ellátási Csoport munkatársainak közreműködésével bonyolódik. A könyvek, periodikák és más, a könyvtárhoz tartozó eszközök beszerzésén túl az olvasást népszerűsítő könyvtári programok költségéhez is hátteret nyújtanak. Ezek a programok voltak tavaly:

•        Arany János verses irodalmi műsor a Szabad Ötletek Színháza előadásában áprilisban
•        Vígh Balázs költő könyvbemutatója májusban 
•   Író-olvasó találkozó Nógrádi Gáborral októberben (megemlítendő, hogy az író ittjártakor  100.000 Ft értékben könyveket is ajándékozott a könyvtárunknak)
•   Diótörő diákszínházi előadás a Tatabányai gyerekszínház közreműködésével decemberben.

Ahogy az látszik, 2 előadás inkább gyerekeknek, 2 pedig inkább felnőtteknek szól. Idén eddig V. Kulcsár Ildikó volt e program keretében vendégünk, láthattunk Nógrádi Gábor műveire alapozva egy színes műsort Iskolai csalafintaságok címmel; majd októberben a gyerekek Misi Mókus kalandjait bemutató bábelőadást tekinthetnek meg, a felnőttek pedig Vass Virággal ismerkedhetnek meg író-olvasó találkozón.

A könyvtár nyitvatartási ideje 2017. márciusig heti 12 óra volt, azonban a felújítás kezdetétől a visszaköltözésig, azaz 2017. áprilisától 2018. január végéig heti 3 órára csökkent. Sajnos ez igencsak meglátszott  a könyvtár látogatottságán is. 

A könyvtárba 2017-ben beiratkozott olvasók száma 39 fő volt, érdekes a kor szerinti megoszlás is:

•        14 éven aluliak száma: 14
•        14 és 65 év közöttiek száma: 17
•        65 év felettiek száma: 8.

Ha azt feltételezzük, hogy a 14 éven aluliak többsége a szüleivel együtt iratkozik be, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az aktív korosztály nagyon is passzív könyvtárlátogató. 

A látogatottság csökkenésének okai között szerepel még az is, hogy a gyerekek délután 4-ig iskolában vannak, vagy egyéb kötelező elfoglaltságuk van, ami után már valószínűleg nincs nagy kedvük könyvtárba menni.

Pedig a kicsiket érdemes mielőbb beíratni, hogy aztán olvasó gyerek, kamasz, felnőtt váljon belőlük. Számtalan kutatás igazolja világszerte, hogy az olvasó emberek jobban eligazodnak az élet dolgaiban, a szövegértésük jóval fejlettebb, könnyebb megérteniük és feldolgozniuk a való életben történteket a regénybeli szereplők által. Ez nem csak pici gyerekkorban nagyon fontos a (nép)mesék által, a kamaszoknak szóló romantikus, kalandos regények pont ugyanezt a feladatot képesek betölteni. (Akit bővebben érdekel a téma, ajánlom figyelmébe a 12-14 éves gyerekek olvasási szokásairól szóló tanulmányt.)

Fontos! A csolnoki községi könyvtár nyitva tartása 2018. május 22. és június 25. között átmenetileg az alábbiak szerint alakul:

Hétfő: 9-12 óráig

Kedd: 9-12 óráig

Szerda: 14-19 óráig

Csütörtök: 9- 12 óráig

Péntek: 14-17 óráig

Emberközeli rendezvények - Interjú Mandusitz Zsuzsannával, a Kossuth Lajos Művelődési Ház új igazgatójával

 A szélesebb közönség előtt először a május 3-án megrendezett közönségtalálkozón mutatkozott be a Kossuth Lajos Művelődési Ház új igazgatója, Mandusitz Zsuzsanna – ő konferálta fel az eseményt. Most még sokan kíváncsian méregették, vajon ki ez a szőke, filigrán lány, honnan került ide? Megkérdeztük őt magát.

- Szóval: honnan került ide ez a szőke lány?
- Dorogról. Korábban a dorogi művelődési házban dolgoztam, a városi újság és a honlap szerkesztése volt a fő feladatom, de ezen kívül sok egyéb munkába is belefolytam.
- Milyen szakon végeztél?
-Az esztergomi főiskolán művelődésszervezés-kommunikáció szakon, filmes szakirányon. Imádom a régi magyar filmeket. Ezt a rajongásomat egyébként nagyon szeretném majd Csolnokon is kamatoztatni valamilyen filmklub keretében, mozi-délutánok, matinék szervezésével.
-  Ezen kívül még milyen elképzeléseid vannak, hogyan fog kinézni a művelődési ház a te igazgatásod alatt?
- Alapvetően a már meglévő és működő szakköröket, klubokat semmiképp sem szeretném megváltoztatni. Nagyon tetszik, hogy Csolnok ennyire sokrétűen épít a meglévő sváb hagyományaira, hogy ennyi program, esemény nyugszik a német nemzetiségi mivoltra alapozva. Amit be szeretnék hozni, az talán majd egy varrószakkör, rendszeres bolhapiac, táncházas estek tánctanulással, több szabadtéri program. Jó volna a népi ünnepkör jeles napjait szélesebb körben is megülni, mint például Szent Iván napján egy tűzugrással, tábortűzzel, közös énekléssel, szalonnasütéssel egybekötött nagy közös tűzgyújtást a Heinrich-hegyen.
- Voltál már csolnoki rendezvényeket?
- Természetesen, voltam például a nőnapi műsoron és kiállításon, a Tracht Tag-on, vagy legutóbb a majálison a Bányász múzeumnál. Ide családostul, a párommal és az 5 éves kisfiammal mentünk. 

- És hogy érezted magad ezeken az összejöveteleken? Milyennek látod a csolnokiakat?

- Nagyon kedvesek, barátságosak, mindenkivel lehet beszélgetni. Emberközeliek ezek a rendezvények, amit én is szeretnék majd megőrizni és továbbvinni. Egyébként nem idegen számomra a falu, vannak csolnoki rokonaim, valamint tanítok angolt ovisoknak, kisiskolásoknak, vannak csolnoki kis tanítványaim is.

- Csolnokon nem lényegtelen szempont: beszélsz németül?

- Érettségiztem a nyelvből, de az utóbbi időben nem nagyon használtam, felelevenítésre szorul. De nem fog problémát jelenteni.

- A szabadidődet mivel töltöd?

- A családommal nagyon szeretünk túrázni, sajnos a Csolnok Ring idején épp kötött elfoglaltságom lesz, de a következő túrán biztosan ott leszünk. Ezen kívül nagy szerelmem még a lovaglás, most épp a kisfiamat tanítom lovagolni.

- Hosszabb távú terveid vannak már esetleg a művelődési házzal kapcsolatban?

- Igen, szeretnék belefolyni a helytörténet feldolgozásába, ezt nagyon érdekes és fontos feladatnak tartom. Jó volna együttműködésre hívni a környékbeli települések vezetőit, szorosabban együtt dolgozni a szomszédos falvak kultúrházaival akár közös programok szervezésével is. De bárki előtt nyitva a lehetőség, hogy ötleteivel, javaslataival segítse az itt élő közösség kulturális életének sokszínűségét, bármilyen elképzelést szívesen fogadok.

- Mik a művelődési ház legközelebbi programjai?

- Részt veszünk egy csolnoki asztallal a június 7-10. között megrendezésre kerülő ünnepi könyvhéten Esztergomban, ahol feladatunk a falu népszerűsítése, bemutatása lesz a csolnoki fellépőkkel együtt. A június 23-i hétvégére szeretném a már említett Szent Iván napi tűzugrást. Szokásos rendezvény a Falunapok, ennek előkészítésében már én is aktívan részt vettem. Aztán a nyár folyamán jó lenne legalább egy, de akár több bolhapiac is. Ősszel pedig bábszínházzal, író-olvasó találkozóval várjuk a látogatókat, ez utóbbin vendégünk lesz Vass Virág író, újságíró. Remélem, V. Kulcsár Ildikót is sikerül majd újra elhívni magunkhoz. Érdemes lesz figyelni a csolnoki oldalakat a Facebookon és a csolnok.blogspot.hu –t is, ezekre mindig felkerülnek majd az aktualitások.

Kedves csolnokiak, fogadjuk sok szeretettel ezt a szőke, esztergomi lányt, aki mostantól a Kossuth Lajos Művelődési Ház új igazgatója, segítsük munkáját a közösségünk érdekében!

Egy korty derű

Május 3-án vendégünk volt a Kossuth Lajos Művelődési Házban V. Kulcsár Ildikó író, újságíró. aki ,,Egy korty derű" című előadásával járja az országot. Sőt, határainkon túlra is visz optimizmusából, életbölcsességéből.

V. Kulcsár Ildikót az olvasók elsősorban a Nők Lapjában megjelenő publicisztikáiból ismerhetik, állandó rovata a ,,Ne félj, mesélj", melyben élettapasztalatán túl pszichológus végzettségét is kamatoztatva ad tanácsot a hozzá forduló olvasóknak. Azt talán már kevesebben tudják róla, hogy férjével 5 gyereket neveltek fel, többszörös nagymama, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével is kitüntetett író, családi mediátor, 11 könyv szerzője.

A közönségtalálkozó elsődleges mondanivalója az volt, hogy tekintsünk egy kicsit kívülállóként az életünkre, gondolkodjunk el azon, milyen kevés dolgon érdemes igazán bosszankodni, lássuk meg azt, ami igazán számít és örüljünk az apróságoknak is: lehet az akár egy váratlanul új erőre kapó orchidea, egy napsütéses délelőtt, egy csésze finom kávé.

Illusztrációként, aláfestésként több novelláját is meghallgathattuk, ezeket Kovács Dóra, a művelődési ház leköszönő igazgatója olvasta fel nekünk. A Moly Mari könnyei arról gondolkodtatott el bennünket, hogy nem az anyagi gazdagságon múlik a jól-létünk, valamint nekünk, nőknek sokszor tudtukon kívül is meg kell védenünk a férfiakat, hiszen (mint az köztudott) valójában ők a gyengébbik nem.

A Mennyország, Paradicsom utca aktualitását az anyák napja közelsége adta, ezt az írást megkönnyezte a közönség is, hiszen egy édesanyját korán elvesztő kislányról szól, aki levelet ír a mennyben lakó szerettének.

 Az írónő folyamatosan aktív kapcsolatban volt a közönségével, nem is maradt visszajelzés nélkül a nagyrészt női publikumtól. Mindannyian magunkra ismertünk a tipikus élethelyzetekben, az ismétlődő játszmákban. Tudjuk, hogy a férfiak mennyire nem hajlandóak beszélni a problémáikról, holott a visszafojtott lelki terhek egy idő után szinte törvényszerűen testi bajokban öltenek formát. Míg mi, nők találunk módot arra, hogy akár a testvérünkkel, anyukánkkal, barátnőnkkel, akár egy választott közösséggel kibeszéljük a gondjainkat, addig a férfiakat már kisfiú koruktól arra kondicionálja a társadalom, hogy a fiúk nem sírnak, minden baj csak katonadolog, ami elmúlik magától is.

Sajnos az idő elég rövidnek bizonyult, a majdnem 2 óra kevés volt arra, hogy minden novellát meghallgassunk, amivel Dóra készült, kimaradtak olyan fontos témák, mint a fiús anyák és lányos apák, valamint az író-olvasó találkozók jellemző befejezése, a kérdések feltétele és megválaszolása is elmaradt, de cserébe ígéretet kaptunk, hogy ha újra hívjuk, újra el fog jönni és akkor bepótoljuk az elmaradottakat.

A találkozó könyvvásárral és dedikálással zárult, reméljük, valóban lesz folytatás.

Kidöntjük!

  KIDÖNTJÜK   A MÁJUSFÁT!

A Bányász Hagyományőrző Egyesület sok szeretettel meghívja Önt és kedves családját

2017. június 3-án (szombat) este

a Bányász Művelődési Házhoz a májusfa kidöntésére. Ennek alkalmából főzünk egy jó nagy adag paprikás krumplit és kivetítőn megnézzük a BL-döntőt.

Töltsünk együtt egy kellemes estét!

CSBHE

Kirándulás szülőfalumba

Élménybeszámoló

Október 15-én negyvenöt lábatlani pedagógus gyülekezett az Arany János Általános és Alapfokú Művészeti Iskola előtt. Régi kollégáim. Az ő kérésükre szerveztem kirándulást Csolnokra, mert – mint mondták – annyi szépet hallottak kis falunkról.

Még kissé borús volt az ég induláskor, ám amikor begurultunk az „Omega-kanyarba” (mint a farmotoros busz az Öreg bánya titka című filmben), már kisütött a nap és bearanyozta az elénk táruló települést.

A Polgármester Hivatal előtt már mosolyogva várt bennünket Kolonics Melinda polgármester asszony, aki röviden elmesélte a falu történetét, beszélt a jelenkor eredményeiről is. Ezután sétára indultunk a gyönyörű kis parkba. Itt megcsodáltuk a különleges betelepítési emlékművet, rajta Stephan Jäger festményének részletével. Németes kollégáim érdeklődve olvasták az információkat, a többieknek vezetőnk fordította. Az ’56-os kopjafa előtt szóba került – így az ünnep előtt külön kiemelve – a munkatábor, az ott raboskodó emberek élete, kapcsolatuk a csolnoki bányász munkatársakkal. Moldova György író több művében is ír az itteni fogságban töltött napjairól.

Továbbindulva „átkeltünk” a kis patak hídján, hogy benézzünk az iskolába. Az udvaron nagy zsivaj közepette éppen papírt gyűjtöttek a gyerekek, akik udvariasan köszöntek (milyen nagy szó ez manapság!) Bekukkantottunk a tornaterembe, majd az „irigységtől elsárgulva” az uszodába. – Ó, ha nekünk is lenne ilyen! – hallottam innen-onnan. Igaz, hogy mi város vagyunk, de uszodánk nincs. Régi vágya ez az ott élő embereknek.

Ezután a Tájház felé vettük utunkat, elhaladva első munkahelyem, a Művelődi Ház mellett. A Tájházban Hársné Ági már izgatottan várt bennünket.  – Ezer éve nem láttalak! – kiáltott fel svábul, amikor átöleltük egymást. Szinte automatikusan váltottam át én is a nyelvre. A következő ölelést Szax Lacitól, unokatestvérem unokájától kaptam, akivel most találkoztam először életemben. Arcán a családi vonásokat kutatva meg is találtam azokat.

Ági és Laci a német nemzetiségről, a hagyományok ápolásáról, a tájház történetéről és az ott összegyűjtött anyagról mesélt nekünk. A kiállítás megtekintése után vendéglátóink pogácsával és egy pohár finom borral kínáltak bennünket. Gyermekkorom régi ízei köszöntek vissza a számban a pogácsát majszolva…

A frissítők elfogyasztása és egy kis kötetlen beszélgetés végeztével utunk a Rákóczi-telepre vezetett. A Szent Borbála templom már tárt kapuval várt minket, ajtajában Szax Laci állt mosolyogva.  Utoljára akkor jártam itt, amikor legkisebb keresztlányomat tartottam a keresztvíz alá.  No, annak már több mint 40 éve.

Kollégáim ámulattal nézték az oltárképet, miközben Laci bemutatta nekünk a templomot, beszélve arról a különleges építészeti technikáról, amellyel a templom épült 1932-ben. Kicsit azért fájt a szívem, mert bizony kívülről pusztul ez az érték, a csolnoki bányászat történetének egyik fontos eleme.

A templom lépcsőjén és a kis közön „legurulva” a Bányamúzeumban Fleischmann Dezső komám várt bennünket. Sajnos a felújítás miatt csak a kültéri kiállítást nézhettük meg, de így is sok érdekességet tudhattunk meg a település életét meghatározó bányászat múltjáról.

Végezetül megmutattam kollégáimnak régi iskolámat, gyermekkorom színhelyét. Elszomorodott a szívem a látványtól, ugyanakkor örült is, hogy a mostani gyerekek már a mai kor igényeinek megfelelő intézményben tanulhatnak. Egyenlő az esély, nincs már „falusi és telepi gyerek”.

Utunk végeztével lassan hajtottunk végig a Széchenyi utcában és egy pillanatra megálltunk a 11-es számú ház előtt.  A szülői ház előtt. Ahol már nem nyílnak anyukám virágai és nem zümmögnek apukám méhei…

Itt szeretném újra megköszönni vendéglátóinknak ezt a szép napot. Ígérem, visszajövünk. De akkor már tanítványainkkal.

Auf Wiedersehen Tscholnok!

Boda Csabáné (Priegl Marika)

Ősz Csolnokon

Az idei ősz is bővelkedett programokban Csolnokon.

Szeptember 5-én ünnepeltük a Bányásznapot, melynek folyamán először megemlékeztünk elődeinkről a temetőben, Ünnepi beszédet mondott Kolonics Péterné polgármester asszony. Majd a Bányász Múzeumban Wágner Ferenc, a Dorogi Bányász Szakszervezeti Szövetség elnöke szólalt fel, köszöntötte továbbá az egybegyűlteket Bérces József és Dr. Kalocsai Zoltán is a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület nevében. Elénekeltük közösen a bányászhimnuszt a Wagenhoffer kórussal, meghallgattuk Szilágyi Szófia szavalatát, mindeközben pedig helyi gyűjtők és alkotók kiállítását tekinthettük meg.

További képek megtekinthetők a Bányász Egyesület facebook-oldalán.

Rögtön másnap, szeptember 6-án ünnepeltük a Betelepülési emléknapot. 300 éve már annak, hogy levéltári adatok szerint Csolnokra az első német családok beköltöztek. Erre emlékezve új, különleges emlékművet avattunk a Szent János parkban, majd szó szerint az egész falu területén különféle életképek mutatták meg a közönségnek, hogyan is éltek sváb és bányász elődeink. Mindenki bekapcsolódhatott a szőlőpréselésbe és a kukoricafosztásba is. Szerencsére gyönyörű időnk volt, így egész napra való elfoglaltságot jelenthetett mindenkinek ez a nap.

További képek megtekinthetők a Bányász Egyesület facebook-oldalán.

Sajnos az idei szüreti felvonuláson szeptember 26-án az időjárás nem kedvezett sem a fellépőknek, sem a résztvevőknek. A műsorok beszorultak a Művelődési házba, és az életképek sem tudták eredeti helyükön betölteni funkciójukat. A bátrabbak azért este ellátogattak a Mélyúti pincesorra, ahol erre az alkalomra gravírozott boros poharakba kaphatták a kóstolót, és megcsodálhatták a Jelzek egyesület látványkonyháját is.

A „Legszebb konyhakertek” verseny eredményhirdetése a műsor szünetében zajlott. Az első három helyezett került díjazásra. A verseny koordinátora, dr. Mayer Noémi, valamint Kolonics Péterné polgármester asszony adták át a díjakat. Csolnok legszebb konyhakertjének tulajdonosa Kocsis Jánosné, 2. helyezett László Sándor, míg a 3. helyet Hauszknecht Istvánné kapta. A szakmai zsűri különdíjat is kiadott Tingyela Vendel részére. Gratulálunk még egyszer a résztvevőknek és a díjazottaknak egyaránt.

Az őszi szezon lezárásaként a Jelzek Közösségfejlesztő Egyesület és a Bányász Hagyományőrző Egyesület közös mókázására került sor november 13-án, Márton napja alkalmából. Az este természetesen a liba és az ősz motívuma körül forgott, ennek jegyében tereltünk libát, morzsoltunk kukoricát kézzel és géppel, gurítottunk tököt, ütöttünk gumicsirkét. A vendégköszöntő pálinka, forralt bor, tea, sült gesztenye és pirítós segített megalapozni a hangulatot vacsoráig, amit érdemes volt kivárni, mert nagyon-nagyon finomra sikerült, köszönet érte Markos Norbinak és a Wágner húsboltnak. Ennyi bort kóstoltunk a Sabar-dűlő Borház boraiból: Badacsonyi Kékfrankos rozé 2015 (hordóminta), Balatoni Sauvignon blanc 2014, Badacsonyi Szürkebarát 2014, Badacsonyi Olaszrizling 2014 és Badacsonyi Cabernet sauvignon 2011. Közben -ahogyan tavaly is- Demeter Ervin énekelt és gitározott, akinek kiderült, hogy épp aznap volt a szülinapja, így kapott egy nagy közös köszöntőéneket az egybegyűltektől -na meg egy gitár alakú tortát.

A vacsora után táncmulatság vette kezdetét a Gramofon zenekarral, ami kifulladásig tartott. 

További képek megtekinthetők a Jelzek Egyesület facebook-oldalán.