Kirándulás szülőfalumba

Élménybeszámoló

Október 15-én negyvenöt lábatlani pedagógus gyülekezett az Arany János Általános és Alapfokú Művészeti Iskola előtt. Régi kollégáim. Az ő kérésükre szerveztem kirándulást Csolnokra, mert – mint mondták – annyi szépet hallottak kis falunkról.

Még kissé borús volt az ég induláskor, ám amikor begurultunk az „Omega-kanyarba” (mint a farmotoros busz az Öreg bánya titka című filmben), már kisütött a nap és bearanyozta az elénk táruló települést.

A Polgármester Hivatal előtt már mosolyogva várt bennünket Kolonics Melinda polgármester asszony, aki röviden elmesélte a falu történetét, beszélt a jelenkor eredményeiről is. Ezután sétára indultunk a gyönyörű kis parkba. Itt megcsodáltuk a különleges betelepítési emlékművet, rajta Stephan Jäger festményének részletével. Németes kollégáim érdeklődve olvasták az információkat, a többieknek vezetőnk fordította. Az ’56-os kopjafa előtt szóba került – így az ünnep előtt külön kiemelve – a munkatábor, az ott raboskodó emberek élete, kapcsolatuk a csolnoki bányász munkatársakkal. Moldova György író több művében is ír az itteni fogságban töltött napjairól.

Továbbindulva „átkeltünk” a kis patak hídján, hogy benézzünk az iskolába. Az udvaron nagy zsivaj közepette éppen papírt gyűjtöttek a gyerekek, akik udvariasan köszöntek (milyen nagy szó ez manapság!) Bekukkantottunk a tornaterembe, majd az „irigységtől elsárgulva” az uszodába. – Ó, ha nekünk is lenne ilyen! – hallottam innen-onnan. Igaz, hogy mi város vagyunk, de uszodánk nincs. Régi vágya ez az ott élő embereknek.

Ezután a Tájház felé vettük utunkat, elhaladva első munkahelyem, a Művelődi Ház mellett. A Tájházban Hársné Ági már izgatottan várt bennünket.  – Ezer éve nem láttalak! – kiáltott fel svábul, amikor átöleltük egymást. Szinte automatikusan váltottam át én is a nyelvre. A következő ölelést Szax Lacitól, unokatestvérem unokájától kaptam, akivel most találkoztam először életemben. Arcán a családi vonásokat kutatva meg is találtam azokat.

Ági és Laci a német nemzetiségről, a hagyományok ápolásáról, a tájház történetéről és az ott összegyűjtött anyagról mesélt nekünk. A kiállítás megtekintése után vendéglátóink pogácsával és egy pohár finom borral kínáltak bennünket. Gyermekkorom régi ízei köszöntek vissza a számban a pogácsát majszolva…

A frissítők elfogyasztása és egy kis kötetlen beszélgetés végeztével utunk a Rákóczi-telepre vezetett. A Szent Borbála templom már tárt kapuval várt minket, ajtajában Szax Laci állt mosolyogva.  Utoljára akkor jártam itt, amikor legkisebb keresztlányomat tartottam a keresztvíz alá.  No, annak már több mint 40 éve.

Kollégáim ámulattal nézték az oltárképet, miközben Laci bemutatta nekünk a templomot, beszélve arról a különleges építészeti technikáról, amellyel a templom épült 1932-ben. Kicsit azért fájt a szívem, mert bizony kívülről pusztul ez az érték, a csolnoki bányászat történetének egyik fontos eleme.

A templom lépcsőjén és a kis közön „legurulva” a Bányamúzeumban Fleischmann Dezső komám várt bennünket. Sajnos a felújítás miatt csak a kültéri kiállítást nézhettük meg, de így is sok érdekességet tudhattunk meg a település életét meghatározó bányászat múltjáról.

Végezetül megmutattam kollégáimnak régi iskolámat, gyermekkorom színhelyét. Elszomorodott a szívem a látványtól, ugyanakkor örült is, hogy a mostani gyerekek már a mai kor igényeinek megfelelő intézményben tanulhatnak. Egyenlő az esély, nincs már „falusi és telepi gyerek”.

Utunk végeztével lassan hajtottunk végig a Széchenyi utcában és egy pillanatra megálltunk a 11-es számú ház előtt.  A szülői ház előtt. Ahol már nem nyílnak anyukám virágai és nem zümmögnek apukám méhei…

Itt szeretném újra megköszönni vendéglátóinknak ezt a szép napot. Ígérem, visszajövünk. De akkor már tanítványainkkal.

Auf Wiedersehen Tscholnok!

Boda Csabáné (Priegl Marika)

Hitelesség és bizalom -Interjú a csolnoki iskola új igazgatójával

Mi, csolnokiak, szeretjük, ha helybeli emberek vesznek bennünket körül. Szívesebben állunk be abba a sorba, ahol egy falunkbéli ül a pénztárban, jobban bízunk egy csolnoki fodrászban, villanyszerelőben, fuvarosban. Ha mégis úgy adódik, hogy egy fontos pozíciót nem csolnoki illetőségű szakember tölt be –nos, akkor jó házigazda módjára igyekszünk megismertetni és megkedveltetni vele a falunkat, a közösségünket.

A Csolnoki Német Nemzetiségi Általános Iskola igazgatói székében augusztus óta Bandiné Dr. Liszt Amália ül, aki igazán messziről, Balatonfűzfőről érkezett hozzánk.

- Hogyan szólíthatják majd a gyerekek?

- Igazgató néni, Ami néni, Frau Bandi –bízom ez utóbbiban, hiszen német nemzetiségi iskolába járnak, így adja magát ez a megszólítás. Nem baj, ha megszokják, főként ha ellátogatnak a német testvériskolába.

- Hogyan került Csolnokra?

- Balatonfűzfőről jöttem, ott voltam 25 évig pedagógus, abból 9 évet igazgatóként tevékenykedtem.  Nagyon szerettem az iskolafejlesztést és az innovatív részét a munkának, szakértőként az ország számos iskolájába eljutottam. Kerestem, hol lenne olyan fejlesztendő iskola, ahol a szakértőként megszerzett elméleti tudásomat a gyakorlatba is átültethetném. Szeretek kísérletezni, más vidékeket megismerni, és ha erre lehetőség adódott, akkor ki is használtam az alkalmat. A szakértői útjaim alatt láttam, hogy kis településeken is csoda dolgokat képesek csinálni.  Így kerültem Galgamácsára. Ez egy Aszódhoz közeli, zárt közösségű település, ahol nagyon sok a hátrányos helyzetű gyerek. Elmondhatom, hogy sikerült Galgamácsán változásokat generálni.

A galgamácsai iskola igazgatói posztját 3 év után azért hagytam ott, mert egy nagy TÁMOP-os projektbe csábítottak el. Úgy gondoltam, hogy szakértőként több helyre vagyok képes eljuttatni azt, amit én tudok.

Amikor véget értek a projektek, kerestem a lehetőséget, hogyan és hol tudnám az elméletet visszaforgatni a gyakorlatba. Számomra a terep az igazi kihívás, az megy igazán nekem.  Az a jó, amikor az elmélet és a gyakorlat kettőssége együtt van. Szeretem gyakorlatban is kipróbálni azt, amit elméletben tudok. Kísérletező vagyok, de nem magáért a kísérlet kedvéért, hanem hogy a gyerek tanulási eredményessége legyen jobb. Úgy gondolom, Csolnokon megvan az a közeg, ahol én is szívesen dolgozom és a kollégáknak is hasznára tud lenni a tudásom. Ideális körülmény, hogy az iskola fenntartója a nemzetiségi önkormányzat, szoros összefogásban a települési önkormányzattal. Kevés iskola rendelkezik ekkora szabadsággal és önállósággal. Ez igazi kihívás számomra.

- Mit tudhatunk a családi hátteréről?

- 3 saját gyerekem van, mindhárom fiú. Ők már végigjárták az összes lépcsőfokot, mindent kipróbáltak a nemzetiségi ovitól az alapítványi iskolán át az elit gimnáziumig. Ez visszahat a saját munkámra is, hiszen ha szülőként valaki az iskolai problémákat megéli, pedagógusként nagyon empatikussá tud válni a szülőkkel.

- Hol fog lakni hét közben?

- Szeretném megnyugtatni az aggódó hangokat: folyamatosan jelen leszek. Már folyamatban van a helyi lakhatás megoldása.

- Ön szerint milyen a ,,Gute Schule?” Milyen egy ideális mai iskola?

- Szeretném, ha elsősorban 2 fogalom jellemezné az iskolát: hitelesség és bizalom. Hiteles legyen az, amit tanítunk és ahogyan tanítunk. És legyen meg a bizalom egymás iránt a szülő, a pedagógus és a gyerek között. Csolnok igazán szép, kellemes, nyugodt hely, az iskola falai között is ezt kellene megőrizni. Fontos, hogy a gyereknek egészséges gyerekkora legyen, minél többet mozogjon, ennek ideális körülményeit is meg kell tudnunk teremteni.

Elengedhetetlen, hogy minden segítséget megkapjon a tehetséges és a lemaradó gyerek is  egyaránt.

Úgy látom, itt helyben eddig is nagyon lényeges volt a fenntartható iskola, a környezettudatos nevelés. Ehhez továbbra is minden támogatást megkapnak a kollégák.

  

- Most, hogy az informatikát oktató Matolcsi Zoltán már nem tagja a tanári karnak, veszélyben van-e az informatika-oktatás?

- Ez pillanatnyilag személyi kérdés, de nincs veszélyben. Az informatikai tudás manapság elengedhetetlen, és itt nem csak arról van szó, hogy van digitális tábla az osztályokban. Meg kell vizsgálunk, hogy kellenek-e esetleg plusz eszközök, a több digitális tartalom segítheti-e a tanulási-tanítási folyamatot. Információszerzési pontokat kell létrehozni az iskolában, erre a digitális eszközök és a hagyományos könyvek együttesen alkalmasak, lehetővé téve egy komplexebb oktatást.

- Olyan híreket is hallani, hogy összevonják a két párhuzamos osztályt a leendő negyedik és nyolcadik évfolyamon. Mi igaz ebből?

- Nem lesznek összevonások, 11 tanulócsoport indul a 8 évfolyamon. Csak a két 5. osztály kerül összevonásra, mint arról a szülők már korábban tájékoztatást kaptak.

- Változnak-e a szakkörök?

- Egyelőre azt gondolom, hogy ami eddig is szokott lenni, az legyen, de ez természetesen változhat, ha akadnak a plusz szakkörökre vállalkozó pedagógusok.

- Mennyire látja hasznát a tanórán kívüli  tevékenységeknek?

- Elengedhetetlennek gondolom és szeretném, ha a tanórai és tanórán kívüli tevékenység nem szakadna élesen ketté. Arra gondolok például, hogy legyenek projektnapok, témahetek, és nem csak azért, mert a nemzeti alaptanterv előírja például a fenntarthatóságra nevelést, a pénzügyi nevelést, hanem mert én tényleg hiszek ebben. Ez sokszor átcsúszik a délutánba, akár szakkör, akár kirándulás formájában. Fontos, hogy ne feladatként tekintsünk rá, hanem élményként, valamint hogy életszagú legyen, találják meg a gyerekek is a valós problémákra a valós megoldásokat.

Jó, ha az alsósok és a felsősök megismerik egymást. Mivel ez egy kis iskola, erre minden lehetőség adott. Megszűnik az osztálykeret, kicsik és nagyok együtt játszanak, sportolnak, iskolaközösségben gondolkodunk.  

Így hoznám össze a szülőket is. Iskolagyűléseket szeretnék. A szülői értekezlet lehet a fóruma annak, hogy a szülő és a pedagógus megbeszélhessék, hogyan tudnak leginkább segíteni a gyerekeknek az információszerzésben. A pedagógus ismerje fel, hogy adott gyereknek milyen a tanulási típusa, stílusa, mik a motivációi. Majd tudatosan, a tanulási típushoz alkalmazkodva foglalkozzon a gyerekkel, a szülőt is bevonva. A tevékenységalapú, tevékenykedve tanulásban hiszek. De ez semmiképp sem jelenti azt, hogy egyfajta káosz lenne úrrá a tantermeken, mindezt rendezett és fegyelmezett környezetben képzeljük el.

Híve vagyok annak, hogy napköziből inkább ne vigyenek haza házi feladatot, ha azt ott is el tudják készíteni.

- Sokan évek óta várunk rá: lesz angoltanítás?

- Igen, a 4. osztályosok órarendjében szerepel heti 2 angolóra. A felső tagozatosoknál felmérjük az igényeket, és ha lesz rá kereslet, akkor heti 2 órában nekik is lehetőségük lesz rá, ennek oktatására már keressük a megfelelő pedagógust.

- Nyakunkon a szeptember, milyen aktuális információkat tud elmondani az iskolakezdéssel kapcsolatban?

- Augusztus 31-én, délután 5 órakor lesz a tanévnyitó.  Nem lesz külön tankönyvosztás, első nap mindenki megkapja a tankönyveit, melyek már megérkeztek az iskolába.

Sok sikert kívánunk az új igazgatónőnek Csolnokon!

Majális 2016

A majális igazi családi rendezvénnyé nőtte ki magát az évek során a Bányász Művelődési Ház udvarán. Ez egy olyan esemény, ahol kicsik és nagyok egyaránt megtalálják a maguk szórakozását. Van, akit a kellemes társaság, másokat a jóízű ételek vonzanak (Fleischmann Dezső bácsi családja és Szilágyi Gyuri is nagyon finomat főztek az üstökben), megint mások azért járnak évről évre vissza, mert a gyerekeket nyugodt szívvel szem elől lehet téveszteni hosszabb-rövidebb időre, egész biztosan találnak maguknak elfoglaltságot.

Szerencsés módon az idei majális éppen hétvégére esett, és a mostanában szokásos esős időjárás is megkegyelmezett a csolnoki majálisozóknak. Szép számmal gyűltünk össze már a májusfa felállítására is, majd az elsejei programok még több látogatót vonzottak. 

Kicsik és nagyok együtt kötik a színes szalagokat a fára

És végre áll!

Tábortűz és szalonnasütés (a hozzávalókat a CSBHE biztosította)

Az esti hangulathoz a zenét A két gitáros és a kutya nevű formáció biztosította

Gondos Árpi modelljei sem maradhattak kiállítás nélkül

A sorversenyen jó sok édességet lehetett nyerni

Hagyományos módon vendégül láttuk a dorogi szakszervezeti tagokat

K. Kovács Józsi kis fafaragó tanítványai

Egész nap ingyen ugrálóvárazhattak a kicsik

A focimeccseket mindig nagy szurkolótábor kíséri figyelemmel -idén a CSBHE csapata lett a nyertes

Élet a Bányász Hagyományőrző Egyesületben

A Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület a jelenlegi formájában 2012 óta létezik. A falu közössége elsősorban a rendezvények sokaságában veheti észre az Egyesület működését, hiszen azóta van igazán újra élet a Bányász Kultúrban, amióta a CSBHE rendszeresen szervez borkóstolókat, gasztrofesztiválokat, elmaradhatatlan a majális, a Borbála-nap és a bányásznap. 

Ezeket az eseményeket egyre több helyi és nem falubeli látogatja, sőt, néha egészen messziről is eltalálnak ide az éppen Csolnokon járó turisták, vendégek. Nagyon örülünk annak, hogy híre van, számon tartják az Egyesület programjait, és bátorítunk mindenkit, hogy lépjen be tagjaink sorába. Vegyen részt a szervezésben, kivitelezésben, örüljön együtt velünk egy-egy jól sikerült rendezvény után és érezze jól magát azokon.

A CSBHE aktuális programjairól első kézből tájékozódhatnak a csolnoki kábeltévéből, a csolnoki újságból és annak virtuális változatából (csolnok.blogspot.hu), valamint a közösségi oldalainkról (https://www.facebook.com/groups/csbhe és csbhe.hu)

Néhány kép a legutolsó rendezvényünkről, melyen a kesztölci Szivek Pincészetet láttuk vendégül:

Legközelebb találkozunk április 30-án és május elsején, a hagyományosan 2 napos majálisunkon.

Kocsonyafesztivál 2015

Képes beszámoló

Az idei kocsonyafesztiválon sajnos elég kevés csapat indult, a fiatalok az utolsó pillanatban mondták vissza a részvételüket -talán megriadtak a nagytudású ellenfelektől, nem tudjuk :) A részvevő csapatok száma így 4 maradt.
Most is, ahogy már a korábbi években, ahány csapat, annyiféle kocsonya készült. Ki füstölt húsból, ki alaposan bezöldségelve főzte, mindenkinek megvolt a saját titkos, jól bevált receptje.
A szombati napon rotyogott a tűz a fazekak, üstök alatt:

Vasárnapra meg is dermedt mind. Bárki megkóstolhatta és akár el is vihette a kész kocsonyákat, a szervezők a korábbi évek tapasztalataiból kiindulva már felkészültek rá, hogy sokan több tányérral is hazavisznek a remegő finomságokból.
A legjobb kocsonyának járó díjat végül Szilágyi Gyuri csapata nyerte el, melyet Kolonics Péterné polgármester asszony adott át.

Borkóstoló Szivek Pince

A Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület

szeretettel meghívja Önt

2016. március 25-én, 19 órai kezdettel a Bányász Művelődési Házban tartandó borkóstolóval egybekötött borbemutatóra.

Meghívott vendégünk:

Szivek Pince (Kesztölc)

„Vajon az esztergomi érseknek hogyan készülhetett a bor?

Ezt szeretnénk megmutatni ma.”

A belépődíj 1.900 Ft, mely tartalmaz egy 7 fajta borból álló borkóstolót + borkorcsolyát. Kapható lesz a helyszínen kísérőjegy is, mely ásványvíz és borkorcsolya fogyasztását teszi lehetővé. Ára: 699 Ft.

FONTOS! A rendezvényre előzetes bejelentkezés szükséges. Érdeklődni és jelentkezni a 06(70)315-4809-es számon lehet Nágel Zsuzsannánál.

Várjuk sok szeretettel! 

   

Kocsonya fesztivál 2016

A Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület

szeretettel meghívja Önt

és kedves családját

2016. január 30-án és 31-én

a Bányász Művelődési Házban rendezendő

Kocsonya fesztiválra.

Szombaton fortyognak a kondérok, főnek a kocsonyák, az érdeklődőket szívesen látjuk meleg itallal, zsíros kenyérrel, pogácsával és szalonnasütési lehetőséggel.

Vasárnap pedig a nagyközönség elé tárják a kocsonyafőző csapatok a kész finomságokat, melyet szigorú, ámde éhes zsűri fog elbírálni 11 órától. A zsűri elnöke Kolonics Péterné polgármester asszony lesz.

Tettre kész csapatok jelentkezhetnek még Dr. Kalocsai Zoltán CSBHE elnöknél: 06(30)228-0878.

Kóstolja meg az egyedülálló, utánozhatatlan, páratlan

csolnoki kocsonyát!

A Telepi Kocsma a rendezvény teljes ideje alatt üzemel!