Közösség, követendő példák, kitörölhetetlen emlékek – 69. Bányásznap

Szokatlan nyári meleg köszöntött ránk augusztus utolsó napján. Mégis, a temető árnyas fái alatt egyre többen gyűltek össze. A forróságban is sokan eljöttek, hogy részesei legyenek egy fontos közösségi eseményünknek, a bányásznapnak. Az immár 69-dik bányásznapnak. Hogy miért? Miért ünnepeljük még ma is a bányásznapot? Erre talán Kolonics Péterné polgármester asszony adta meg a választ beszédében.

„A kérdésre ma három érvet szeretnék felhozni válaszul. Első és legfontosabb érvként azt, hogy ma is élnek még köztünk jó néhányan, akik a csolnoki vagy a környékbeli bányában dolgoztak. Ők egy erős közösséget alkotnak, összeköti őket a közös múlt, a közös emlékek. Nekik ma is, ennyi év után is, egészen életük végéig szükségük van erre a közösségre, egymás segítségére, bátorítására. A bányásznap egy olyan napja az évnek, ami egybegyűjti ennek a közösségnek a tagjait egy kis nosztalgiázásra, emlékezésre, beszélgetésre, kapcsolatápolásra, ami nagyon fontos dolog.

A második érvem az, hogy a bányászok nemcsak egymással alkotnak közösséget. Sorsuk, életük, munkájuk szervesen beépült településünk egészének az életébe, így a bányászhagyományok ápolása, a bányászemlékek megőrzése egyben a település hagyományainak ápolása, a település múltjának a megőrzése is.

A harmadik érvem a bányásznapi megemlékezések mellett az, hogy a bányászok élete, példája igen hasznos mondanivalót tartogat a mai kor számára is.”

 A képviselő-testület koszorúz

A beszéd után az emlékműnél elsőként a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület nevében az egyesület elnöksége koszorúzott. Csolnok Község Önkormányzata nevében a képviselő testület hajtott fejet Kolonics Péterné polgármester asszony vezetésével. Gleviczky István, az OMBKE elnöke, dr. Csuha József, a DSZKA kurátora, Bánhidi József, a Dorogi Bányász Szakszervezet alelnöke végül az utolsó perbáli bányász, Veres János zárta a koszorúzók sorát. Toldi Attila 8. osztályos tanuló szavalata, a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus és a Mezei Zoltán által vezényelt Csolnoki Fúvószenekar elmaradhatatlan közreműködése emelte a megemlékezés fényét.

Bányász Művelődési Háznál az ünnepre Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány támogatásából lépcső és járda készült a ház elé, az oda érkezők megelégedésére. A támogatásból még a régi székek is megújulhattak.

Az ünnepségi második részének nyitányaként a Bányász Himnuszt énekeltük el a Csolnoki Német Nemzetiségi Vegyes kórussal – leírhatatlan élmény minden egyes alkalommal.

Németi Dóra szaval

Verset mondott Németi Dóra 7. osztályos diák, Ladányi András: Szétszabdalt virágok című költeményét. Hárs Gyulánétól, a Bányász Hagyományőrző Egyesület tagjától érdekfeszítő előadást hallhattunk. Szinte a szemünk előtt láttuk, hogyan élek nagyon régen ük-ük nagyanyáink és nagyapáink és hogyan robbant be bombaként ebbe a paraszti létformába a bánya megnyitása. Ma már a gázfűtés korában elképzelhetetlen, hogy a szénbányászat előtt mi mindennel fűtöttek. Micsoda változásokat hozott a bányászat 200 éve falunk életébe, az még ma is tisztán látszik. Csolnokon rendkívüli hagyományőrző tevékenységről tesz tanúbizonyságot az a sok volt bányász, családtagjaik, segítőik, akik munkája révén megalakult a bányászati gyűjtemény és ásványkiállítás. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy az utódok még sokáig emlékezhessenek meg elődeik munkájáról. A nemrégiben átadott tanösvényen is egy állomás a szénbányászatnak van szentelve. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Csolnokon nem menjen feledésbe a köszöntés: Jó szerencsét! és mindaz, amit ez az örömben-bánatban elhangzó mondat bennünk felidéz: a sikeres felszállást vagy éppen a család fájdalmas veszteségét – zárta gondolatait Hárs Gyuláné

Hárs Gyuláné mesélt a múltról

A folytatásban a vegyes kórus bányászdalokkal örvendeztetett meg bennünket, magas színvonalú, szívhez szóló előadásukkal. Elhivatott ápolói, éltetői, megszólaltatói a magyar és német nyelvű örökségünknek.

Nincs bányásznap kiállítás nélkül: Végh Éva festőművész, a hagyományőrző egyesület tagja hozta el legújabb tűzzománc és akril technikával készült alkotásait.

Még egy fontos eseménynek is tanúi lehettünk még: Kovács József beszélt a 30 éve megalakult Csolnoki Nyugdíjas Bányász Szakszervezetről. A szakszervezetért hosszú ideig végzett áldozatos munkája elismeréséül és nem utolsósorban közelgő 75. születésnapja alkalmából Fleischmann Dezsőt, az alapszervezet volt elnökét emléklappal és az erre az alkalomra készült faragott bányász címerrel jutalmazta.

Zárásként dr. Kalocsai Zoltán elnök minden egyesületi tagnak megköszönte segítségét invitálta az ünneplőket a terített asztal mellé egy jó beszélgetésre.

Fleischmann Dezső átveszi az elismerést

Fotók: Schmidt István és Mandusitz Zsuzsanna

Szöveg: Mandusitz Zsuzsanna

Köszönjük szépen a Csolnoki Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület segítségét!

"Csolnokért"díjjal tüntették ki Fleischmann Dezsőt, a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület elnökhelyettesét

Az elismerést a XXII. Csolnoki Falunapokon vehette át.

Fleischmann Dezső bányászcsaládban született Csolnokon.  Követve a család férfi tagjait ő is bányászként kezdte munkás éveit. Vájár szakmát tanult, majd nyugdíjazásáig bányászként dolgozott a Dorogi Szénbányák több csolnoki bányaüzemében és a Bányászati Aknamélyítő Vállalatnál.

Az egykori robbantómester nyugállományba vonulása után fontosnak érezte a bányászathoz kötődő emberek közösségének összetartását. Előbb a Csolnoki Nyugdíjas Bányász Szakszervezet elnökeként és a 2001.-ben létrehozott Bányászklub vezetőjeként tevékenykedett, majd a 2012. óta a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület elnökhelyettese feladatkörét látja el. Közösségépítő tevékenysége miatt községünk méltán elismert tagjává vált.

Dezső bácsi küldetésének érezte, hogy bányász őseink munkaeszközeit összegyűjtse és megőrizze az utána következő generációk részére. Lelkes kis csapatával az akkor már lepusztult állapotban lévő Bányász Művelődési Ház épületének állagjavító felújításaival, termeiben a saját maga gyűjtötte, illetve cégek és magánszemélyek által adományozott eszközök kiállításával, a kültéri bemutató terület fáradtságos fizikai munka általi kialakításával a Dorogi Szénmedence egyedülálló bányászati gyűjteményét hozta létre.  A segítők rengeteg önkéntes közösségi munkája révén jelentős érték, települési és turisztikai látványosság jött létre.  Dezső bácsi keze munkáját számtalan bányászati tárgyú makett is dicséri. Lelkesedése, töretlen kitartása révén e nemes cél motorjává vált, példa mutatásával számos támogatót, segítőt állít ma is ügye mellé.

Szabad idejét feláldozva házigazdaként, gondnokként állandóan rendelkezésre áll a Bányászati és Ásványgyűjteményt megtekinteni vágyó érdeklődők, turistacsoportok részére. A Vendégkönyvben lévő bejegyzésekből is láthatóan Fleischmann Dezső kiváló és élvezetes tárlatvezetéssel mutatja be a bányamunkát, a bányászéletet, hiteles képet festve e nehéz foglalkozás mindennapjairól.

Bányász ünnepeken és a Bányász Művelődési Házban helyet kapó rendezvényeken barátait és családját is mozgósítva vesz részt.  A település egyéb rendezvényeinek is aktív részt vevője. Személyében képviseli a község szempontjából egykor legmeghatározóbb foglalkozás ma is élő, sajnos egyre csökkenő csoportját.

 Fleischmann Dezső, Csolnok község múltját és jelenét is meghatározó, kiemelkedő bányász- hagyományápoló tevékenységével, életművével jelentős mértékben hozzájárult a településünk fejlesztéséhez, kulturális életének, közéletének alakításához, a település hírnevének öregbítéséhez, turisztikai, idegenforgalmi kapcsolatainak szélesítéséhez. Munkássága alapján méltó arra, hogy a Csolnokért díj büszke tulajdonosainak sorába álljon!