Méltóságteljes, tartalmas ünnepséggel emlékeztünk meg a 68.
bányásznapról szeptember 1-én. Több helyszínen is ünnepelhettünk: elsőként
falunk Dág felé eső bejáratánál avattuk fel a bányászat éveire emlékeztető csillét,
mely méltó módon állít emléket annak a meghatározó időszaknak, melyre még most
is hálás szívvel emlékezünk. Méltóképpen fogadja a falunkba érkezőket, mutatva,
hogy a csolnokiak nem feledik múltjukat, a bányász hagyományok még most is
jelen van mindennapjainkban.
Legújabb büszkeségünk (fotó: Schmidt István)
Ezen örömteli esemény után a temetőben gyülekeztünk, ahol
Bánhidi József a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány elnökhelyettese
mondott köszöntőt. Felidézte Csolnok bányatörténetének fontosabb mérföldköveit,
megemlékezett azokról a bányászokról, akik az innen kitermelt 25 millió tonna
szén felszínre hozatalában részt vállaltak. Akik Csolnokon élnek, büszkék
lehetnek erre. A változások ugyan elsöpörték a régi világot, de a bányász büszkeség
még ma is ott él a szívekben, szénmedence-szerte klubok, szervezetek,
önkormányzatok ápolják a hagyományokat. A bányász összefogás örök érvényű. A
fennmaradt közösségek ma is értékhordozóként működnek. A Csolnoki Bányászklub
és az itt élők szorgalmas közreműködése mutatja, hogy a múlt megbecsülésével a
jövőt építjük- zárta beszédét Bánhidi József.
Bánhidi József beszéde közben
A Csolnoki Német Nemzetiségi Általános Iskola diákjainak sorfala
előtt zajlottak a koszorúzás percei az emlékműnél. Steindl Balázs, Komárom-Esztergomi Megyei Közgyűlés alelnöke helyezte el az
első koszorút. Őt a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület nevében Dr.
Kalocsai Zoltán elnök, Fleischmann Dezső elnökhelyettes, Szilágyi György
titkár, és Ágoston Andrea elnökségi tag követték. Csolnok Község Önkormányzata
nevében a képviselő testület koszorúzott Kolonics Péterné polgármester asszony
vezetésével. A Dorogi Bányász Szakszervezet és a Dorogi Szénmedence
Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke Gleviczky István, Kovács József,
Dorogi Bányász Szakszervezet Csolnoki Nyugdíjas Alapszervezetének elnöke, és
Bánhidi József, a Dorogi Bányász Szakszervezet, és a DSZKA kuratóriumának elnök
helyettese is elhelyezték a megemlékezés virágait. Az OMBKE dorogi szervezete
részéről, Kesztölci bányász hagyományőrző egyesülettől is érkeztek tisztelgők, végül
az utolsó perbáli bányász, Vörös János zárta a koszorúzók sorát.
A Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület vezetősége tiszteleg
Az iskolás diákok szavalata, a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus
és a Csolnoki Fúvószenekar elmaradhatatlan közreműködése emelte a megemlékezés
fényét.
Az ünneplők ezt követően a bányász művelődési házban gyűltek
össze, az Auguszta és Reimann telep múltját megidéző kiállítás megnyitóra és
baráti összejövetelre, ahol Kolonics Péterné polgármester asszony mondott
beszédet. Elmondta, hogy a kiállítással nemcsak bányász őseinkre, és a
bányászatra emlékezünk, hanem az ezzel szorosan összefüggő Auguszta és Reimann
telep létrehozására , valamint a bányász munkásotthon felépítésének 110 éves
jubileumára is. A két akna mélyítése után a munkalehetőség sok bányász vonzott
a községbe, és a termelés felfutásával az aknák körül bányász telepek, kolóniák
alakultak ki. 1908-ban építették a munkásotthont a korcsmával a dolgozók
számára, a másik részen volt található a kaszinó az altiszteknek. Élénk
kulturális élet színtere lett a ház: helyet kapott benne könyvtár, népes
gyűlések, ünnepélyek, színi előadások. Az Auguszta akna volt a legnépesebb
kolónia.
Az ünneplő közösség
A két világháború között a bányavállalat sok szociális és népjóléti
intézkedést tett, köszönhetően Schmidt Sándor igazgatónak. „Legendás lépések
sorát tette meg” - Kovács Lajos dorogi helytörténész szavait idézve. 13
település kapta meg a maga munkásotthonát! Schmidt Sándor felismerte: az
emberek között kell élni, és azonnal orvosolni gondjaikat. Ő fedezte fel Gáthy
Zoltánt, a tehetséges fiatal építészt, aki ezután 19 évig lett a bánya
főépítésze. Elképesztő mennyiségű munkát kapott, melynek eredményeképpen minden
szénmedencebeli település arculatát mindmáig meghatározta. Megépül az óvoda, az
iskola, és Schmidt Sándor hathatós támogatásával a második templom, a Szent Borbála
templom.
A helytörténeti tárlat ennek a szép korszaknak állít
emléket, Schmidt István fotóival, és Bartalos József gyűjteményéből származó képeslapokkal,
Vigh János bányász festő képeivel - melyeket Vigh Ildikó bocsátott
rendelkezésre – és más, korabeli tárgyakkal, dokumentumokkal.
Ezen dokumentumok sora egy újabb becses darabbal bővült.
Ezen ünnepi alkalomból Gleviczky István egy 1926-ból származó, a Reimann és
Auguszta telepeket ábrázoló térképet adott át megőrzése a Bányász Hagyományőrző
Egyesületnek.
A 110 éves művelődési ház a mi örökségünk. Kötelességünk
megőrizni. Ehhez tele vagyunk tervekkel. Zárásként polgármester asszony
megköszönte a Tokodi Alkotóház Batik szakkörének, hogy munkáik kiállításával
még szebbé tették ezt a számunkra fontos eseményt.
dr. Kalocsai Zoltán pedig a vadásztársaságnak fejezte ki
háláját, hogy az általuk készített vadpörkölttel járultak hozzá az ünnepi
eseményhez.
A vegyes kórus
A vegyes kórus műsora színesítette a kiállítás megnyitót,
majd a Bányászhimnusz közös eléneklése tette kerekké az események sorát.
A batikolt képek Tokodról érkeztek
Szöveg és fotó: Mandusitz Zsuzsanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése