Szeptember 5-én, szombat délután a csolnoki temetőben gyűltek össze mindazok, akik a Bányász Hagyományőrző Egyesület hívására méltó módon szerettek volna megemlékezni a kerek 70. Bányásznapra.
De mit is ünnepelünk ezen a napon?
A bányásznap (ma szeptember első vasárnapja) hosszú múltú hagyományra tekint vissza. 1951 előtt bányavidékenként eltérő időpontban rendezték ezeket az ünnepségeket a bányászok nehéz és küzdelmes munkájának megbecsülésére, az irántuk való tisztelet kifejezésére. 1951-től szeptember első vasárnapján országosan egységesen tartják a bányásznapot az 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőrsortűz áldozatainak emlékére.
Sajnos a szokásos vendégség a Bányász kultúrházban a vírushelyzet miatt elmaradt, de színvonalas, emlékezetes műsort adtak az általános iskola versmondói (Havasi Karina és Székely Ábel), valamint a Csolnoki Fúvószenekar zenészei.
Beszédet mondott Kolonics Péterné polgármester asszony. Ünnepi megemlékezésében többek között felidézte a bányamentők tevékenységét, majd megható részletet olvasott fel Szabó-Berghauer Zoltán: Az Éjszakában mi hordozzuk a Fényt című kötetéből.
Az ünnepség végén az emlékmű megkoszorúzására került sor, koszorút helyezett el többek között a Képviselőtestület, a Nemzetiségi Önkormányzat, a Bányász Szakszervezet és a CSBHE vezetősége.
A közösség nagy örömére másnap a Szent Borbála templomban vehettünk részt a bányászok lelkéért, elődeink emlékére tartott szentmisén.
Jegyezzük fel az utókornak: 2020-ban a szentmisén is elengedhetetlen kellék a kézfertőtlenítő és a szájmaszk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése