Sajnos ez az év nem kényeztetett el bennünket nagyszabású programokkal. A Hagyományőrző Egyesületnél is inkább a háttérmunkákkal telt az idő, külső és belső tereinkben folyamatos renoválás, szépítés folyt az elmúlt 1 évben. Ez a megújult környezet várta a 71. Retro bányásznap résztvevőit. Programunk a következő volt:
Fontosnak tartottuk, hogy a bányászat kezdetének 240. évfordulójának ünnepén igazán emlékezetes napot tölthessenek együtt a bányászok gyerekei, unokái, dédunokái, ezért a gyerekek számára ingyenes volt a lánchinta és az ugrálóvár, előzetesen kiosztottunk kuponokat, amellyel meghívtuk őket egy hot-dogra és egy üdítőre -mintha csak a szénpénzből kaptak volna annyi zsebpénzt, amiből egész nap jól érezhették magukat.
A felnőtteket a környékbeli kézműves termelők várták portékáikkal, a ,,bányász tehénből" Muskát Gábor főzött finomságot.
A Művelődési ház beszámolóját a kalandtúráról itt olvashatjuk.
Az utókornak emlékül az információs tábla alá elhelyeztünk egy időkapszulát, melybe bekerült többek között a rendezvény plakátja, egy aktuális Nálunk Csolnokon újság, a CSBHE ismertetője, helyiek írásai, képei egy pedrive-ra töltve arról, hogy miért is jó Csolnokon élni. 50 év múlva várjuk az érdeklődőket a kapszula kiemelésére!
Ezután Polgármester asszony és Elnök úr leleplezte a 240. évfordulóra készült emléktáblát.
A vasárnapi műsort szombaton a hagyományos koszorúzás előzte meg a temetőben. Ez alkalomból ünnepi beszédet mondott Kolonics Péterné polgármester asszony. Idézzük fel szavait:
Szeretettel köszöntöm a megjelenteket!
Bányásznapi programunkkal a szénbányászat megkezdésének 240. évfordulójára emlékezünk, a mai koszorúzással fejet hajtunk bányász őseink emléke előtt. A szénbányászat kezdetét 1781-től számoljuk, a Rückschuss fivérek messze földről, egy valamilyen formában folytatott széntermelés elterjedő hírét követve érkeztek hozzánk, és a Miklósberekben barnaszenet találtak. 1781. január 27-én a Ruhr-vidékről származó bányász, Rückschuss Antal megkötötte Krempf Antal bíróval a szénkitermelést engedélyező szerződést. A fivérek 4 bányát nyitottak Csolnok község határában 1781 és 1795 között.
Ha belegondolunk a 240 év történelmébe, rájövünk, hogy ebben az időszakban már lezajlott a német lakosság második betelepítése is, a Grassakovich Antal által építtetett plébániatemplom már áll (1767-1775). A falu mai lakosságának kb. 70%-át képező német népesség betelepülése döntő változásokat hozott Csolnokon, úgy ahogy a szén megtalálása is. A hagyományos paraszti életforma megváltozott a szén megtalálásával.
Az addig főleg földművelésből élő csolnoki családok számára közel 200 évre a bányászat vált szinte kizárólagos foglalkozássá. A település minden szempontból nagyot fejlődött.
Csolnokon megindult a szénbányászat, a miklósberki akna a kor egyik legjelentősebb barnaszénbányája volt. A környékbeliek először a szén szállításában, a föld feletti munkában vettek részt, a későbbiekben a külföldről jött bányászok mellett a föld alatti munkába is bekapcsolódtak. Talán kevesen tudjuk azt, hogy Rückschuss Antal 1795-ben egy omlásban megsérül és 3 nap után meghal, végrendeletet készít 1795. június 9-én. A végrendelet a Bányászmúzeumban olvasható, kívánsága az volt, hogy a templom mögött temessék el minden pompa nélkül, mondjanak Csolnokon 20 misét a lelki üdvéért, amit természetesen fizet. János testvérének ajándékozza arany óráját és Csolnokon található szenespincéjét a szerszámokkal együtt. Sírjának helye nem ismert. Az utókor egy utca elnevezésével tiszteleg a szenet megtaláló testvérpárnak.
1795-től polgárokból alakult társulások nyitnak bányát. Mivel Csolnok 1848-ig a Vallásalapi uradalomhoz tartozott, a földterület tulajdonjoga is a Vallásalapé volt; a kitermelők a kitermelés jogát csak bérbe vehették. A tervszerű kiaknázás 1840-ben kezdődött, amikor Alois Wiesbach bérelte a bányát. 1861-tõl kezdve sorra nyíltak a tárnák, mélyítették a régebbi aknákat. Kiderült, hogy az egész falu alatt szénmezők húzódnak. A bányavállalathoz tartozó tárnák közül a Csolnok alatt működő tárnák bizonyultak a leggazdaságosabbnak. 1898-ban a szénjog az Esztergom Szászvári Kőszénbánya birtokába kerül, ez a társaság kezdi meg Auguszta akna mélyítését 1905-ben. Csak a falu területén 12 aknán keresztül lehetett leszállni a mélybe. „Az egész falu alatt szén van. Oligocénkori telep. Nagyon nehéz volt itt dolgozni, mert 26 méterrel a házak alatt már ott a szén. Sokszor fekve, háton fekve vagy hason csúszva dolgoztunk. Ha nem lenne itt a falu, külszínileg is lehetne fejteni.” -meséli egy idős bányász. 1904-ben a bánya vezetősége fejlesztéseket hajt végre a csolnoki tárnákban. 1905-ben megnyitják az Auguszta aknát, 1910- ben a Teréz, majd a Reimann aknát. Egyre többen hagynak fel a földműveléssel. A férfiak továbbra is művelték a szőlőt, minden évben elkészítették a maguk borát. „Nappal föld, éjjel bánya.” A mezőgazdasági munka dandárját azonban a bányászfeleségek végezték; művelték a kertet, a szőlőt, a félholdnyi krumpli- vagy kukoricaföldet.
Csolnokon bányászcsaládok hosszú sorát, bányászok több nemzedékét tartotta el a falu alatt talált szén. Apáról fiúra szállt a mesterség. Nem volt olyan család Csolnokon, amelyik ne adott volna legalább egy bányászt. A bánya megélhetést, helyben lévő munkalehetőséget jelentett; megmentette a falut a tömeges sorozástól, búvóhelyet adott a háború alatt, és a bánya miatt menekültek meg a svábok a kitelepítéstől. A bánya vonzotta a munkaerőt, a népességszám a szénbányászat fellendülésének idején jelentősen gyarapodott. A csolnoki bánya mellett a sárisápi és a mogyorósi a legrégibb, a megnyitásától kezdve egészen 1931-ig a legnagyobb hozamot a vállalatnak Csolnok adta. 54 813 q, 1892-ben, alig tíz évvel később viszont már 496 000 q kőszenet termeltek ki. Az utolsó csolnoki bánya 1978-ban fejezte be a termelést. Az eltelt majd 200 év alatt közel 38 millió tonna szenet adtak az országnak ezek a csolnoki bányák, ami a dorogi szénmedence termelésének 1/3-a.
Őseink közül sokan a bányáért áldozták életüket. A temetői emlékmű bizonysága szerint nemegyszer a szó szoros értelmében. Hősi halált halt bányászaink neve olvasható emlékművünkön, adózzunk kegyelettel az ő emlékük előtt, de az összes bányász előtt is. Itt jegyzem meg, hogy az emlékmű alkotója Kepenyes Pál az idén hunyt el 94 évesen, Acapulcoban, Mexikóban.
A bánya és a bányászélet ott van az emlékekben, a dalokban, a versekben. Mai napig nem tudjuk a bányász himnuszt könnyek nélkül elénekelni, hallgatni, hiszen édesapánkra, nagyapánkra, rokonainkra gondolunk közben, akik életüket kockáztatva dolgoztak a bányákban. Éppen ezért vagyok nagyon hálás a Fúvószenekarnak, hogy évek óta teszik emelkedettebbé bányász napi megemlékezésünket.
A bánya bár több mint 43 éve megszűnt, mégis elevenen él elsősorban a bányászcsaládok emlékében, de a fiatalabbak is érdeklődnek bányász múltunk iránt, gondoljunk csak a Bányászfutásra, az akadályversenyre, melyet ma rendeztünk meg és a csapatok az egykori aknák helyét járják végig, de a Bányászkör tematikus túra is ébren tartja az emlékeket. A bányászok nemcsak egymással alkotnak közösséget. Sorsuk, életük, munkájuk szervesen beépült településünk egészének az életébe, így a bányászhagyományok ápolása, a bányászemlékek megőrzése egyben a település hagyományainak ápolása, a település múltjának a megőrzése is. A bánya története településünk történetének egy része, amit nem felejthetünk el. A Bányásznap igen fontos a közösség számára, akik már hosszú évekkel, évtizedekkel ezelőtt befejezték bányász pályafutásukat, aktív munkáséletüket. A Nyugdíjas alapszervezetek, a Csolnoki Bányászhagyományőrző Egyesület igyekszik összetartani ezt a közösséget. A csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület állandó munkájának szemmel látható eredménye van, az idei évfordulóra megújult a Bányász Művelődési ház homlokzata, könyvtára, az udvar is egyre rendezettebb lesz, tisztelettel köszönöm munkájukat. Az idei Bányásznapra, a 240 éves évfordulóra Csolnok Község Önkormányzata márványtáblát készíttetett, melyhez a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért kuratórium is hozzájárult. A bányászok, a bányában dolgozó emberek mindig is arról voltak híresek, hogy elszántan küzdeni és dolgozni tudtak a saját, a családjuk és a tágabb közösségük boldogulásáért. Ezt a munkát szeretnénk megköszönni nekik, s egyben követni a szorgalmas munkára és a kitartó küzdelemre vonatkozó szép példájukat. Van tehát mire emlékeznünk, van mit ünnepelnünk, és van mit tanulnunk a 71.Bányásznapon.
Az utókor hálás a barnakőszénért és bányák nyitásáért, hiszen településünk gazdagságát és fejlődését ennek köszönheti.
Ezen gondolatok jegyében kívánok minden jelenlévőnek, ill. a betegség vagy más akadályoztatás miatt most itt jelen nem lévő minden csolnoki és környékbeli bányásznak szép ünnepet, a hétköznapokhoz pedig Jó szerencsét!
A program szervezésében, megvalósításában, előkészítésében együttműködő partereink voltak: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Csolnoki Német Nemzetiségi Önkormányzat, Duna-Pilis-Gerecse Vidékfejlesztési Egyesület, Bányász Szakszervezet Csolnoki Nyugdíjas Alapszervezete, Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése