Közösség, követendő példák, kitörölhetetlen emlékek – 69. Bányásznap

Szokatlan nyári meleg köszöntött ránk augusztus utolsó napján. Mégis, a temető árnyas fái alatt egyre többen gyűltek össze. A forróságban is sokan eljöttek, hogy részesei legyenek egy fontos közösségi eseményünknek, a bányásznapnak. Az immár 69-dik bányásznapnak. Hogy miért? Miért ünnepeljük még ma is a bányásznapot? Erre talán Kolonics Péterné polgármester asszony adta meg a választ beszédében.

„A kérdésre ma három érvet szeretnék felhozni válaszul. Első és legfontosabb érvként azt, hogy ma is élnek még köztünk jó néhányan, akik a csolnoki vagy a környékbeli bányában dolgoztak. Ők egy erős közösséget alkotnak, összeköti őket a közös múlt, a közös emlékek. Nekik ma is, ennyi év után is, egészen életük végéig szükségük van erre a közösségre, egymás segítségére, bátorítására. A bányásznap egy olyan napja az évnek, ami egybegyűjti ennek a közösségnek a tagjait egy kis nosztalgiázásra, emlékezésre, beszélgetésre, kapcsolatápolásra, ami nagyon fontos dolog.

A második érvem az, hogy a bányászok nemcsak egymással alkotnak közösséget. Sorsuk, életük, munkájuk szervesen beépült településünk egészének az életébe, így a bányászhagyományok ápolása, a bányászemlékek megőrzése egyben a település hagyományainak ápolása, a település múltjának a megőrzése is.

A harmadik érvem a bányásznapi megemlékezések mellett az, hogy a bányászok élete, példája igen hasznos mondanivalót tartogat a mai kor számára is.”

 A képviselő-testület koszorúz

A beszéd után az emlékműnél elsőként a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület nevében az egyesület elnöksége koszorúzott. Csolnok Község Önkormányzata nevében a képviselő testület hajtott fejet Kolonics Péterné polgármester asszony vezetésével. Gleviczky István, az OMBKE elnöke, dr. Csuha József, a DSZKA kurátora, Bánhidi József, a Dorogi Bányász Szakszervezet alelnöke végül az utolsó perbáli bányász, Veres János zárta a koszorúzók sorát. Toldi Attila 8. osztályos tanuló szavalata, a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus és a Mezei Zoltán által vezényelt Csolnoki Fúvószenekar elmaradhatatlan közreműködése emelte a megemlékezés fényét.

Bányász Művelődési Háznál az ünnepre Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány támogatásából lépcső és járda készült a ház elé, az oda érkezők megelégedésére. A támogatásból még a régi székek is megújulhattak.

Az ünnepségi második részének nyitányaként a Bányász Himnuszt énekeltük el a Csolnoki Német Nemzetiségi Vegyes kórussal – leírhatatlan élmény minden egyes alkalommal.

Németi Dóra szaval

Verset mondott Németi Dóra 7. osztályos diák, Ladányi András: Szétszabdalt virágok című költeményét. Hárs Gyulánétól, a Bányász Hagyományőrző Egyesület tagjától érdekfeszítő előadást hallhattunk. Szinte a szemünk előtt láttuk, hogyan élek nagyon régen ük-ük nagyanyáink és nagyapáink és hogyan robbant be bombaként ebbe a paraszti létformába a bánya megnyitása. Ma már a gázfűtés korában elképzelhetetlen, hogy a szénbányászat előtt mi mindennel fűtöttek. Micsoda változásokat hozott a bányászat 200 éve falunk életébe, az még ma is tisztán látszik. Csolnokon rendkívüli hagyományőrző tevékenységről tesz tanúbizonyságot az a sok volt bányász, családtagjaik, segítőik, akik munkája révén megalakult a bányászati gyűjtemény és ásványkiállítás. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy az utódok még sokáig emlékezhessenek meg elődeik munkájáról. A nemrégiben átadott tanösvényen is egy állomás a szénbányászatnak van szentelve. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Csolnokon nem menjen feledésbe a köszöntés: Jó szerencsét! és mindaz, amit ez az örömben-bánatban elhangzó mondat bennünk felidéz: a sikeres felszállást vagy éppen a család fájdalmas veszteségét – zárta gondolatait Hárs Gyuláné

Hárs Gyuláné mesélt a múltról

A folytatásban a vegyes kórus bányászdalokkal örvendeztetett meg bennünket, magas színvonalú, szívhez szóló előadásukkal. Elhivatott ápolói, éltetői, megszólaltatói a magyar és német nyelvű örökségünknek.

Nincs bányásznap kiállítás nélkül: Végh Éva festőművész, a hagyományőrző egyesület tagja hozta el legújabb tűzzománc és akril technikával készült alkotásait.

Még egy fontos eseménynek is tanúi lehettünk még: Kovács József beszélt a 30 éve megalakult Csolnoki Nyugdíjas Bányász Szakszervezetről. A szakszervezetért hosszú ideig végzett áldozatos munkája elismeréséül és nem utolsósorban közelgő 75. születésnapja alkalmából Fleischmann Dezsőt, az alapszervezet volt elnökét emléklappal és az erre az alkalomra készült faragott bányász címerrel jutalmazta.

Zárásként dr. Kalocsai Zoltán elnök minden egyesületi tagnak megköszönte segítségét invitálta az ünneplőket a terített asztal mellé egy jó beszélgetésre.

Fleischmann Dezső átveszi az elismerést

Fotók: Schmidt István és Mandusitz Zsuzsanna

Szöveg: Mandusitz Zsuzsanna

Köszönjük szépen a Csolnoki Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület segítségét!

"Csolnokért"díjjal tüntették ki Fleischmann Dezsőt, a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület elnökhelyettesét

Az elismerést a XXII. Csolnoki Falunapokon vehette át.

Fleischmann Dezső bányászcsaládban született Csolnokon.  Követve a család férfi tagjait ő is bányászként kezdte munkás éveit. Vájár szakmát tanult, majd nyugdíjazásáig bányászként dolgozott a Dorogi Szénbányák több csolnoki bányaüzemében és a Bányászati Aknamélyítő Vállalatnál.

Az egykori robbantómester nyugállományba vonulása után fontosnak érezte a bányászathoz kötődő emberek közösségének összetartását. Előbb a Csolnoki Nyugdíjas Bányász Szakszervezet elnökeként és a 2001.-ben létrehozott Bányászklub vezetőjeként tevékenykedett, majd a 2012. óta a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület elnökhelyettese feladatkörét látja el. Közösségépítő tevékenysége miatt községünk méltán elismert tagjává vált.

Dezső bácsi küldetésének érezte, hogy bányász őseink munkaeszközeit összegyűjtse és megőrizze az utána következő generációk részére. Lelkes kis csapatával az akkor már lepusztult állapotban lévő Bányász Művelődési Ház épületének állagjavító felújításaival, termeiben a saját maga gyűjtötte, illetve cégek és magánszemélyek által adományozott eszközök kiállításával, a kültéri bemutató terület fáradtságos fizikai munka általi kialakításával a Dorogi Szénmedence egyedülálló bányászati gyűjteményét hozta létre.  A segítők rengeteg önkéntes közösségi munkája révén jelentős érték, települési és turisztikai látványosság jött létre.  Dezső bácsi keze munkáját számtalan bányászati tárgyú makett is dicséri. Lelkesedése, töretlen kitartása révén e nemes cél motorjává vált, példa mutatásával számos támogatót, segítőt állít ma is ügye mellé.

Szabad idejét feláldozva házigazdaként, gondnokként állandóan rendelkezésre áll a Bányászati és Ásványgyűjteményt megtekinteni vágyó érdeklődők, turistacsoportok részére. A Vendégkönyvben lévő bejegyzésekből is láthatóan Fleischmann Dezső kiváló és élvezetes tárlatvezetéssel mutatja be a bányamunkát, a bányászéletet, hiteles képet festve e nehéz foglalkozás mindennapjairól.

Bányász ünnepeken és a Bányász Művelődési Házban helyet kapó rendezvényeken barátait és családját is mozgósítva vesz részt.  A település egyéb rendezvényeinek is aktív részt vevője. Személyében képviseli a község szempontjából egykor legmeghatározóbb foglalkozás ma is élő, sajnos egyre csökkenő csoportját.

 Fleischmann Dezső, Csolnok község múltját és jelenét is meghatározó, kiemelkedő bányász- hagyományápoló tevékenységével, életművével jelentős mértékben hozzájárult a településünk fejlesztéséhez, kulturális életének, közéletének alakításához, a település hírnevének öregbítéséhez, turisztikai, idegenforgalmi kapcsolatainak szélesítéséhez. Munkássága alapján méltó arra, hogy a Csolnokért díj büszke tulajdonosainak sorába álljon!

Borbála nap 2018

Szent Borbála a bányászok védőszentje, erről Európa-szerte megemlékeznek december 4-én. Elterjedése és fennmaradása annak köszönhető, hogy a természettel vívott harc egész Európában közös bányászhagyományokat és szokásokat alakított ki. Már a középkorban, az antik és a pogány hagyományok újszerű folytatásaként minden mesterségnek és foglalkozásnak égi patrónust, védelmezőt kerestek.

Szent Borbálához szívesen folyamodtak a középkori bányászok, akitől a hirtelen halállal és a súlyos sebesüléssel szemben reméltek védelmet.

A Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület, Csolnok Község Önkormányzata, a Bányász Szakszervezeti Szövetség Csolnoki Nyugdíjas Alapszervezete közösen idén is megtartotta hagyományos Borbála napi ünnepi rendezvényét, tisztelegve Csolnok bányászmúltja előtt. 

Az elnökségi asztalnál helyet foglalt:

• Glevitzky István, a Dorogi Bányász Szakszervezet Elnökét az Országos Bányász és Kohász Egyesület Dorogi Szervezet elnökét, a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány Kuratóriuma elnöke
• Kolonics Péterné Polgármester Asszony
• K. Kovács József, a Csolnoki Nyugdíjas Bányász Szakszervezet elnöke
• Bérces József, a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület tagja
• Dr. Kalocsai Zoltán, a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület elnöke
• Hegyiné Deák Mari festőművész

Az ünnepségen közreműködött a Wágenhoffer kórus, akik bányászdalokat énekeltek magyar és német nyelven, valamit az egybegyűltek velük közösen énekelték a Himnuszt és a Bányász himnuszt.

Hallhattuk továbbá a helyi nemzetiségi általános iskola 2 tanulójának, Havasi Karina és Marlok Dani szavalatát, a bányászokról szóló verseket adtak elő.

Az ünnepséget koszorúzással folytatódott az emlékfalnál.

A koszorúkat elhelyezték: 

A Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület részéről  az egyesület elnöksége: Dr. Kalocsai Zoltán elnök, Fleischmann Dezső elnökhelyettes, Szilágyi György titkár, Ágoston Andrea  elnökségi tag, Kreitner János elnökségi tag.

Csolnok Község Önkormányzata részéről Kolonics Péterné Polgármester Asszony és  a képviselők: Reményi László, Varga Lajos, Láng Zsolt, Szax László, Rittlingné Putz Éva. 

Csolnoki Német Nemzetiségi Önkormányzat részéről Szax László, Fődiné Tittmann Eszter, ifj Eichardt Ferenc.

A Dorogi Bányász Szakszervezet elnöke, a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány kuratóriuma elnöke: Glevitzky István, K. Kovács József a Dorogi Bányász Szakszervezet Csolnoki Nyugdíjas Alapszervezet Elnöke, Bánhidi József Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány kuratóriuma tagja. 

OMBKE Dorogi Szervezete részéről: Pados József, Mráz László,  Zsoldos Imre vezetőségi tagok.

Veress János, az utolsó perbáli bányász.

A koszorúzás után ünnepi beszédet mondott Bérces József, a  Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület tagja, Csolnok község korábbi polgármestere.

Immár hagyomány, hogy a Bányász- és Borbála-napi ünnepségeken megismerkedhetünk egy-egy környékbeli alkotóművész műveivel. Idén Hegyiné Deák Mari nyergesújfalui festőművész állította ki nálunk festményeit és mutatkozott be nekünk. Az ünnepség végén egy szimbolikus bányászati témájú festményt adományozott a Bányász Hagyományőrzőknek, melyet az Egyesület elnöke, Dr. Kalocsai Zoltán vett át.

Bár a Borbála-napi rendezvény véget ért, de még sokan időztek a kultúrházban tovább is, hiszen az Egyesület üdítővel, szíverősítővel és hidegtállal vendégelte meg a résztvevőket. Az igen bőséges hidegtálakat ezúton is köszönjük Bóka Róbertnek.

A bányászat a szívekben él tovább

Méltóságteljes, tartalmas ünnepséggel emlékeztünk meg a 68. bányásznapról szeptember 1-én. Több helyszínen is ünnepelhettünk: elsőként falunk Dág felé eső bejáratánál avattuk fel a bányászat éveire emlékeztető csillét, mely méltó módon állít emléket annak a meghatározó időszaknak, melyre még most is hálás szívvel emlékezünk. Méltóképpen fogadja a falunkba érkezőket, mutatva, hogy a csolnokiak nem feledik múltjukat, a bányász hagyományok még most is jelen van mindennapjainkban.

Legújabb büszkeségünk (fotó: Schmidt István)

 

Ezen örömteli esemény után a temetőben gyülekeztünk, ahol Bánhidi József a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány elnökhelyettese mondott köszöntőt. Felidézte Csolnok bányatörténetének fontosabb mérföldköveit, megemlékezett azokról a bányászokról, akik az innen kitermelt 25 millió tonna szén felszínre hozatalában részt vállaltak. Akik Csolnokon élnek, büszkék lehetnek erre. A változások ugyan elsöpörték a régi világot, de a bányász büszkeség még ma is ott él a szívekben, szénmedence-szerte klubok, szervezetek, önkormányzatok ápolják a hagyományokat. A bányász összefogás örök érvényű. A fennmaradt közösségek ma is értékhordozóként működnek. A Csolnoki Bányászklub és az itt élők szorgalmas közreműködése mutatja, hogy a múlt megbecsülésével a jövőt építjük- zárta beszédét Bánhidi József.

 

Bánhidi József beszéde közben

 

A Csolnoki Német Nemzetiségi Általános Iskola diákjainak sorfala előtt zajlottak a koszorúzás percei az emlékműnél. Steindl Balázs, Komárom-Esztergomi Megyei Közgyűlés alelnöke helyezte el az első koszorút. Őt a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület nevében Dr. Kalocsai Zoltán elnök, Fleischmann Dezső elnökhelyettes, Szilágyi György titkár, és Ágoston Andrea elnökségi tag követték. Csolnok Község Önkormányzata nevében a képviselő testület koszorúzott Kolonics Péterné polgármester asszony vezetésével. A Dorogi Bányász Szakszervezet és a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke Gleviczky István, Kovács József, Dorogi Bányász Szakszervezet Csolnoki Nyugdíjas Alapszervezetének elnöke, és Bánhidi József, a Dorogi Bányász Szakszervezet, és a DSZKA kuratóriumának elnök helyettese is elhelyezték a megemlékezés virágait. Az OMBKE dorogi szervezete részéről, Kesztölci bányász hagyományőrző egyesülettől is érkeztek tisztelgők, végül az utolsó perbáli bányász, Vörös János zárta a koszorúzók sorát.

 A Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület vezetősége tiszteleg

Az iskolás diákok szavalata, a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus és a Csolnoki Fúvószenekar elmaradhatatlan közreműködése emelte a megemlékezés fényét.

Az ünneplők ezt követően a bányász művelődési házban gyűltek össze, az Auguszta és Reimann telep múltját megidéző kiállítás megnyitóra és baráti összejövetelre, ahol Kolonics Péterné polgármester asszony mondott beszédet. Elmondta, hogy a kiállítással nemcsak bányász őseinkre, és a bányászatra emlékezünk, hanem az ezzel szorosan összefüggő Auguszta és Reimann telep létrehozására , valamint a bányász munkásotthon felépítésének 110 éves jubileumára is. A két akna mélyítése után a munkalehetőség sok bányász vonzott a községbe, és a termelés felfutásával az aknák körül bányász telepek, kolóniák alakultak ki. 1908-ban építették a munkásotthont a korcsmával a dolgozók számára, a másik részen volt található a kaszinó az altiszteknek. Élénk kulturális élet színtere lett a ház: helyet kapott benne könyvtár, népes gyűlések, ünnepélyek, színi előadások. Az Auguszta akna volt a legnépesebb kolónia.

Az ünneplő közösség

A két világháború között a bányavállalat sok szociális és népjóléti intézkedést tett, köszönhetően Schmidt Sándor igazgatónak. „Legendás lépések sorát tette meg” - Kovács Lajos dorogi helytörténész szavait idézve. 13 település kapta meg a maga munkásotthonát! Schmidt Sándor felismerte: az emberek között kell élni, és azonnal orvosolni gondjaikat. Ő fedezte fel Gáthy Zoltánt, a tehetséges fiatal építészt, aki ezután 19 évig lett a bánya főépítésze. Elképesztő mennyiségű munkát kapott, melynek eredményeképpen minden szénmedencebeli település arculatát mindmáig meghatározta. Megépül az óvoda, az iskola, és Schmidt Sándor hathatós támogatásával a második templom, a Szent Borbála templom.

A helytörténeti tárlat ennek a szép korszaknak állít emléket, Schmidt István fotóival, és Bartalos József gyűjteményéből származó képeslapokkal, Vigh János bányász festő képeivel - melyeket Vigh Ildikó bocsátott rendelkezésre – és más, korabeli tárgyakkal, dokumentumokkal.

Ezen dokumentumok sora egy újabb becses darabbal bővült. Ezen ünnepi alkalomból Gleviczky István egy 1926-ból származó, a Reimann és Auguszta telepeket ábrázoló térképet adott át megőrzése a Bányász Hagyományőrző Egyesületnek.

A 110 éves művelődési ház a mi örökségünk. Kötelességünk megőrizni. Ehhez tele vagyunk tervekkel. Zárásként polgármester asszony megköszönte a Tokodi Alkotóház Batik szakkörének, hogy munkáik kiállításával még szebbé tették ezt a számunkra fontos eseményt.

dr. Kalocsai Zoltán pedig a vadásztársaságnak fejezte ki háláját, hogy az általuk készített vadpörkölttel járultak hozzá az ünnepi eseményhez.

A vegyes kórus

A vegyes kórus műsora színesítette a kiállítás megnyitót, majd a Bányászhimnusz közös eléneklése tette kerekké az események sorát.

A batikolt képek Tokodról érkeztek

 

Szöveg és fotó: Mandusitz Zsuzsanna

Diáktanya