Készítette az Emberi Erőforrások Minisztériumának Bányászősök tematikájú pályázatára a Csolnoki Kutakodók Kis Klubja csapata:
- Király Ármin
- Kovács Áron
- Varga Áron
Csolnok 3400 fős település Komárom-Esztergom megye keleti részén, Budapestről 40 km-re. Legmagasabb pontja a Nagy-Gete hegy, melynek gerincén vezet át az Országos Kék Túra útvonala.
A régészeti leletek alapján már az őskorban is lakott volt. Első okiratos említése 1262-ből származik, eredetileg a Csolt nemzetség birtoka. A 16. században a margitszigeti apácák tulajdonába került. A török hódoltságot a református lakosság átvészelte, de a felszabadító harcok során elnéptelenedett a falu. A 18. század elejétől gróf Grassalkovich Antal szervezésében több hullámban német telepesek érkeztek Csolnokra. 1738-ban megalakult az önálló egyházközség. A plébániatemplom építése 1775-re fejeződött be.
A község életében óriási fordulatot jelentett, amikor 1781-ben a falu határában barnakőszenet találtak. A szervezett kitermelés megkezdése a Rückschuss fivérek nevéhez fűződik.
A bányászat története
Hiteles adatok szerint Krempf József csolnoki bíró adott ki kutatásra szóló ideiglenes engedélyt a Ruhr vidéki Rückschuss Antalnak 1781. január 21-én, továbbá megállapodtak a Csolnok határában lévő Miklós-berekben kitermelt szén ellenértékének befizetéséről. Ettől az időponttól számítjuk a dorogi szénmedencében a bányászat kezdetét. Az addig főleg földművelésből élő csolnoki családok számára ettől kezdődően közel 200 évre a bányászat vált szinte kizárólagos foglalkozássá. A település minden szempontból nagyot fejlődött, az addig szinte homogén német anyanyelvű lakosság a legkülönbözőbb vidékekről, a szomszédos országokból érkezett szénbányászokkal egészült ki.
Az idők során kolónialakások épültek, 1888-ban Miklósbergi Bányatelep, az 1900-as évek elején az Auguszta és Reimann nevű településrész is szerepel Magyarország Helységnévtárában Csolnok településnél. A ma már alig elkülönülő településrészen külön iskola, óvoda, templom, sportpálya és munkásotthon épült. A nehéz, veszélyes, megerőltető fizikai munka jólétet, biztos megélhetést jelentett a falu lakóinak.
Az utolsó csolnoki bánya 1978-ban fejezte be a termelést. Az eltelt majd 200 év alatt közel 38 millió tonna szenet adtak az országnak ezek a csolnoki bányák, ami a dorogi szénmedence termelésének 1/3-a. A helyiek életmódját és hagyományait egyszerre határozta meg a bányászat, a bányamunka, valamint az ide telepített német ajkú bányászok kulturális gyökerei.
A fúvószenekar őrzi a zenei hagyományokat, az énekkarok kötelességüknek érzik, hogy programjukba felvegyék azokat a bányászdalokat, amelyeket már hosszú évek óta ismernek itt. A Német Nemzetiségi Vegyeskórus egy külön CD-n örökítette meg a bányászdalokat, így téve közkinccsé a bányászmúlt zenei örökségét.
A 2000-es évek elején világossá vált, hogy a dorogi térségben is meg fog szűnni a bányászat, ami 2003-ban be is következett: bezárt az utolsó „dorogi” bánya, a Kesztölc melletti Lencsehegy.
A falu történetéhez visszakanyarodva fontos kiemelni, hogy a földművelés, különösen a szőlő,- és bortermelés nagy fontossággal bírt a településen. Csolnok területén számtalan régi présház és pince található. A falu lakossága elkerülte e kitelepítések borzalmát, hiszen a bányákban szükség volt a szakmunkásokra. Az ötvenes évektől egyre jobban előtérbe került a német nemzetiségi kulturális hagyományok felélesztése és ápolása. A falu lakossága ezen belül különösen az iskola is nagy hangsúlyt fektet hagyományaink ébrentartására. Diákjaink aktívan részt vesznek ebben a folyamatban.
Visszakanyarodva a kétezres évek elejére, amikor is biztossá vált a bányák bezárása, néhány lelkes ember kezdeményezésére megalakult a bánász hagyományőrző tevékenységet összefogó Bányász Klub. Támogatói jelenleg is Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány, Csolnok Község Önkormányzata, a Bányász Szakszervezeti Szövetség Dorog és a Csolnoki Bányász Nyugdíjas Szakszervezet.
Az intézmény létrehozásának célja volt a Csolnokon élő lakosság részére az akkor már használaton kívüli bányász művelődési házban a szabadidő kulturált, szórakoztató és hasznos eltöltése lehetőségének biztosítása, a bányász hagyományok ápolása, gyűjtemény létrehozása, gyarapítása, karbantartása. Az intézmény irányítását 10 tagú társadalmi vezetőség végezte. 2006-ban csatlakozott a Budapesti Kisvasutak Baráti Köre Egyesület és az általuk üzemeltetett Kemencei Erdei Múzeumvasút.
A működés és fejlesztés költségeit az Önkormányzat támogatásaiból, a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítványtól pályázati úton elnyert támogatásokból, magánszemélyek és gazdálkodók felajánlásaiból és magánszemélyek önzetlen társadalmi tevékenységével lehetett finanszírozni.
A dorogi szénmedence legjelentősebb gyűjteményét folyamatos, önkéntes közösségi munkával sikerült létrehozni. A több mint 200 éves bányászkodás emlékeit, relikviáit, dokumentumait bemutató anyagok egy része a lencsehegyi bányaüzemből, a többi önkéntes felajánlásokból, illetve magángyűjteményekből került kiállításra. Tekintélyes az ásvány-, kőzet- és ősmaradvány-részleg is, mely a mintegy 200 millió éves dorogi szénmedence teljes földtani keresztmetszetét szemlélteti. A Budapesti Kisvasutak Baráti Köre Egyesület és az általuk üzemeltetett Kemencei Erdei Múzeumvasút támogatása szintén számottevő.
A Bányász Művelődési Ház udvarán található, többségében romos melléképületekből, pincéből 2005-ben kezdődött meg a különböző bányatérségeket bemutató mérethű szabadtéri tárlat kialakítása, ahol egy korabeli fa trapéz ácsolatú fejtés, benne a kornak megfelelő szerszámokkal, bányavasút csillékkel, 2,5 m átmérőjű körszelvényű acélíves (TH) biztosítás, benne légcső ventillátorral, dorogi szivattyúval, láncos vonszolóval, egyedi hidraulikus acéltámos, főteszén omlasztásos biztosítású pásztafejtés, beton idomkőből kialakított lejtakna- fej és hozzá kapcsolódó téglabiztosítású „vágat” különböző lámpákkal, robbanásbiztos készülékekkel, vitlával, vízgyűjtővel (csorga és zsomp), sűrített levegős fúrókkal felszerelve, bányaüzemi kovácsműhely, az udvaron villamos bányamozdony, mentőkocsi, szivattyúk, ventilátorok, csillék különféle szállító eszközök kerültek elhelyezésre.
A Csolnoki Német Nemzetiségi Általános Iskola tanulói gyakran látogatnak el pedagógusaikkal a Bányász Klub által működtetett Bányászmúzeumba. Dr. Kalocsai Zoltán elnök és Fleischmann Dezső bácsi elnökhelyettes vezetésével érdekes és értékes ismeretekkel gazdagodunk. Baranyai Lenci bácsi pedig az ásványgyűjteményről mindig tud nekünk újat mondani. Rendszeresen részt veszünk múzeumi foglalkozásokon, melyeket nagyon kedvelünk. Ezek kapcsán még inkább közel kerülünk múltunkhoz. Kötelességünk és egyben nagy ajándékunk is, hogy megőrizhetjük és ápolhatjuk őseink, bányász hőseink emlékeit. Ezért köszönet mindenkinek, aki ebben nekünk, diákoknak segít.
Nagyon szeretjük településünket, mely annyi értéket közvetít számunkra. Csolnok ma is csodálatos, gyönyörű természeti környezetben fekvő település. Hagyományaink őrzése mellett sokat teszünk környezetünk szépítéséért is. Elhatároztuk, hogy minden tanévben kitűzünk magunknak egy olyan célt, melyben külön-külön is kidolgozunk egy-egy bányászhagyományt és utánajárunk a bányászemlékművek történetének is.
Szeretnénk más bányász települések történetével is megismerkedni. Külön témaként tervezzük a bányász hősök emlékeit megőrző kis könyv összeállítását. Ehhez megkérdezzük interjúk formájában a hősök még élő hozzátartozóit és fotókat is gyűjtünk. Természetesen ezt csakis segítséggel tudjuk megoldani. De biztosak vagyunk benne, hogy szüleink és osztályfőnök tanárnénink is szívesen segítenek benne.
Képek Csolnokról és a Bányász Művelődési Ház udvaráról
Forrás:
- Csolnok Zsebkalauz, Készült: Csolnok Község Önkormányzata megbízásából
- Dr. Kalocsai Zoltán, a Bányász Egyesület elnökének dokumentumai
- internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése